A kétmilliárd éves titok: miért lettek sósak a tengerek?

A tudósok a sótartalmat ppm (‰) segítségével mérik - gramm só / liter víz. Tehát a Holt-tengeren ez a szám eléri a 300-350‰-ot, a világóceánban pedig átlagosan körülbelül 35‰-ot. Összehasonlításképpen: az Atlanti-óceánon - 35,4‰, a Csendes-óceánon - 34,5‰, a Vörös-tengeren - 41‰, a Földközi-tengeren - 39‰, a Fekete-óceánon és az Azoviban pedig csak 18, illetve 11‰. Az édesvíz sótartalma nem haladja meg az 1‰-ot.

Körülbelül 35 millió tonna só oldódik fel egy köbkilométer óceánvízben. De honnan jöttek?

Hagyományos tudományos változat

Az óceán fő sóforrása a föld felszíne. Az esővíz enyhén savas, fokozatosan erodálja a kőzeteket és kimossa belőlük az ásványi anyagokat. A patakok és folyók ezeket az anyagokat a tengerekbe hozzák. Amikor a tengervíz a nap hatására elpárolog, a sók nem jutnak be a légkörbe, és az esőkkel tiszta édesvíz tér vissza. Ez a folyamat évmilliárdok óta tart, és alakította az általunk ismert óceánok összetételét.

Körülbelül 60 elemet találtak a tengervízben, köztük magnéziumot, uránt, kobaltot és még aranyat is. De a nátrium-klorid dominál - ugyanaz az ehető só.

Alternatív tudományos hipotézis

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a vulkáni tevékenység a Föld létezésének hajnalán fontos szerepet játszott. A vulkánok klór-, fluor- és brómvegyületeket bocsátottak ki a légkörbe, amelyekből savas eső keletkezett. Az első óceánok agresszíven savas környezetek voltak. A víz kölcsönhatásba lépett a kőzetekkel, és a semlegesítés során sók jelentek meg benne. Az idő múlásával a savasság csökkent, és körülbelül félmilliárd évvel ezelőtt a tengerek megszerezték modern kémiai összetételüket.

Ez a változat nem mond ellent a klasszikusnak, hanem inkább kiegészíti azt, megmagyarázva a világ óceánjainak "szikesedésének" kezdeti szakaszát.

Mitológiai magyarázatok

A tudomány megjelenése előtt az emberek legendák segítségével próbálták megtalálni a választ. Az ókori Görögországban azt mondták, hogy a tenger sóssá vált a Poszeidón által elrabolt lányok könnyeitől. A skandináv mítoszok az óceán fenekén sót őrlő varázslatos malomkövekről meséltek. Az indiai legendák a sótartalmat az istenek beavatkozásával is összekapcsolták.

Ma már tudjuk, hogy a tengerek "sós íze" felelős a víz, a sziklák és a légkör közötti kölcsönhatás hosszú és összetett folyamatáért. De a mitikus történetek arra emlékeztetnek bennünket, hogy az emberek mindig is igyekeztek megmagyarázni a körülöttük lévő szokatlan jelenségeket - írja a pravda.ru.