Ez a hal átlátszó fejjel és zöld szemekkel leselkedik az óceán sötét mélyén

A világ óceánjaiban kialakult furcsa és csodálatos alkalmazkodási formák közül a barreleye halé lehet a leglenyűgözőbb. Ezek a mélytengeri lakók átlátszó fejjel rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy cső alakú szemeikkel felfelé nézzenek, mintha egy autó napfénytetőjén keresztül bámulnának ki, miközben a sötét vizekben a felső rétegben vadásznak.

A hordószemű hal általában mozdulatlanul ül a mély, sötét vizekben, szemét felfelé fordítva, és érzékeny látásával észleli a fölötte lévő zsákmány sziluettjét. Úgy gondolják, hogy a szemében található zöld pigmentek segítenek blokkolni a felszínről érkező maradék napfényt, így a hordószemű hal jobban észleli a fölötte lévő medúzák és más lények halvány biolumineszcens fényét - írrja az IFLScience.

Táplálékának egy része a medúzák csápjai által elkapott apró rákokból és más kis állatokból áll. Felvetődött, hogy a hal szokatlan látórendszere segít neki szemmel tartani zsákmányát, míg folyadékkal töltött átlátszó feje megvédi a csápok csípő sejtjeitől.

A hordószemű hal (Macropinna microstoma) először 1939-ben került leírásra. Bár a tudósok nem tudják pontosan, hogy milyen kiterjedt területen él a Föld óceánjaiban, a legtöbb észlelés az Északi-Csendes-óceánban történt, a Bering-tengertől Japánig és Baja Californiaig.

Mivel a hordószemű hal folyadékkal töltött pajzsa általában összeomlik, amikor a halat hálóval a nyomás alacsonyabb felszínre húzzák, ritkán szerepel tudományos leírásokban vagy rajzokon.

2009-ben azonban az MBARI kutatói szerencsésen elfogtak egy élő példányt, amely több órán át életben maradt a fedélzeti akváriumban. Ez a ritka lehetőség lehetővé tette számukra, hogy megerősítsék: a hal cső alakú szemeit előre tudja fordítani, hogy az előtte lévő táplálékra fókuszáljon, megcáfolva ezzel a régóta fennálló hiedelmet, miszerint tekintete állandóan felfelé, az ég felé irányul.

Ezt a viselkedést megfigyelték a hihetetlen felvételeken is, amelyeket távirányítású tengeralattjárók készítettek Kalifornia középső partjainál, 600–800 méteres mélységben.

A csőszemű halak nem az egyetlen állatok, amelyek átlátszó testrészeket fejlesztettek ki. Az üvegcsigák szinte teljesen átlátszóak, ami a mélytengerben viszonylag gyakori trükk, amellyel elrejtőznek a zsákmány és a ragadozók elől egyaránt.

A Föld felszínén, az üvegbéka trópusi Közép- és Dél-Amerikában szintén átlátszó hasat fejlesztett ki, amely lehetővé teszi a szemlélőknek, hogy lássák a szívét, a máját és más belső szerveit. Ez is álcázásként szolgál, mivel a békák így tökéletesen beleolvadnak a leveles környezetbe, és nehezebb őket észrevenni a ragadozóknak, különösen akkor, ha felülről nézik a sziluettjüket, miközben zöld leveleken pihennek.