Az optimisták agya ugyanúgy működik, míg a pesszimisták saját katasztrófákat álmodnak meg

Egy új tanulmány szerint a pesszimisták agya sokkal változatosabban működik, mint az optimistáké. Más szavakkal, azok, akik pozitív szemüvegen keresztül nézik az életet, hajlamosak ugyanazt a rózsaszín szemüveget használni, míg a pesszimisták negatív világnézetükben sokkal eredetibbek és kreatívabbak. A tanulmány eredményei hasznosak lehetnek azok számára, akik szeretnének optimistábbá válni, ugyanakkor újabb okot adhatnak arra, hogy a pesszimizmus miért marad fenn, annak evolúciós hátrányai ellenére.

Még azok is, akik soha nem olvasták Tolsztojt, azok is ismerik az Anna Karenina híres első mondatát: „Minden boldog család hasonló, minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan.” A idézet azért olyan jól ismert, mert rezonál az emberek tapasztalataival, és a pszichológusok megvizsgálták, hogy alkalmazható-e az egyénre és a közösségre egyaránt.

A Kobe Egyetem Yanagisawa Kuniaki vezette csapata pszichológiai és idegtudományi módszereket kombinált, és 87 házas embert kért meg, hogy fMRI-készülékben fekve képzeljék el, hogy velük vagy partnerükkel történnek bizonyos jövőbeli események. A mintát szándékosan úgy választották meg, hogy különböző jövőbeli várakozásokkal rendelkező emberek kerüljenek bele.

Az fMRI-gépek feltárták a gyakorlat során aktiválódó idegsejteket, és kimutatták, hogy a különböző optimisták mediális prefrontális kéregének képei rendkívül hasonlóak voltak. „A legdrámaibb ebben a tanulmányban az volt, hogy a „hasonló gondolkodás” elvont fogalma szó szerint láthatóvá vált az agyi aktivitás mintázataiban” – mondta Yanagisawa egy nyilatkozatában, számol be az IFLScience. Eközben a pesszimisták agya ugyanazon a feladatra eltérő térképeket alkotott.

Ha azonban a pesszimisták, akik ezt olvassák, önelégülten mosolyognak az optimisták unalmasságával szemben, a projekt valami olyat tárt fel, ami elgondolkodtathatja őket. Az egyes optimisták agya egészen másképp néz ki, amikor pozitív vagy negatív eseményeken gondolkodnak, ahogy az várható lenne. Ez kevésbé igaz a pesszimistákra.

„Ez azt jelenti, hogy az optimistább emberek agya egyértelműen megkülönbözteti a jó és a rossz jövőt. Más szavakkal, az optimizmus nem jelenti a negatív események pozitív újraértelmezését. Az optimista emberek általában absztraktabb és pszichológiailag távolabbi módon dolgozzák fel a negatív forgatókönyveket, így enyhítve azok érzelmi hatását” – mondta Yanagisawa.

Egy olyan világban, ahol sokunknak fennáll a katasztrófa-spirálveszélye, a negatív kimenetelek absztrakt kezelése hasznos készség lehet.

„Ezzel szemben az optimista emberek a pozitív eseményeket élénken és konkrétan képzelik el, ezáltal megerősítve ezeknek a forgatókönyveknek az érzelmi jelentőségét és egyértelműségét” – írják a szerzők.

„A mindennapi „ugyanazon a hullámhosszon vagyunk” érzés nem csak metafora. Az optimisták agya nagyon fizikai értelemben is közös jövőképet oszthat. De ez új kérdéseket vet fel. Ez a közös mechanizmus velük született, vagy később alakul ki, például a tapasztalatok és a párbeszéd révén?” – tűnődött Yangisawa. „Úgy gondolom, hogy ennek a közös valóságnak a kialakulási folyamatának tisztázása egy lépés egy olyan társadalom felé, ahol az emberek jobban tudnak kommunikálni.”

Bármely gondolkodásmód káros lehet, ha túlzásba viszik, de számos korábbi tanulmány feltárta az optimizmus előnyeit, mint például a jobb egészség és az alacsonyabb korai halálozás. A társadalom is hajlamos jutalmazni az optimizmust. A pesszimistákkal szembeni előítéletek annyira elterjedtek, hogy a szerzők még a tanulmány eredményeinek összefoglalásakor is elkerülték ezt a szót: „az optimista emberek mind hasonlóak, de minden kevésbé optimista ember a saját módján képzeli el a jövőt”.

Az optimizmus előnyei mindig is evolúciós rejtélyt jelentettek – miért léteznek még mindig pesszimisták, ha ez káros az egészségre?

Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az ember társas lény, és egy törzsnek a legjobban a különböző tulajdonságok keveréke válik be. Bármely ősi emberi populáció, amely kizárólag optimistákból állt, valószínűleg meghalt folyók átkelése közben, mert meggyőzték magukat arról, hogy nincsenek krokodilok, vagy éhen haltak, mert nem készültek fel a rossz évszakokra. Ez arra is utal, hogy a pesszimizmussal járó individualitás többféle megközelítést tesz lehetővé a problémák megoldásában, így nagyobb az esély a sikerre, mint az optimistáknál, akik mind ugyanazt vallják.