Évezredek óta hallatszik a menny hangja a Földön

A skandináv számik arra tanították a gyerekeket, hogy ne csúfolják az északi fényt, különben leereszkedhetnek az égből és elvihetik őket. Grönlandon az inuitok úgy vélték, hogy a tűz a halottak lelke, akik egy rozmár koponyájával labdáznak. A finnek pedig úgy vélték, hogy a sarki fény akkor fordul elő, amikor az északi rókák az égen futva farkukkal megérintik a hegyek tetejét, szikrákat szórva.

De a legmeglepőbb dolog ezekben a mítoszokban az, hogy hangok leírása kísérte őket: recsegés, sziszegés, taps. Ezeket a történeteket évszázadok óta nemzedékről nemzedékre adják át.

A fizika magabiztosan kijelenti: a sarki fény az ionoszférában 100-300 kilométeres magasságban fordul elő. Ott a levegő annyira ritka, hogy nem képes hanghullámokat vezetni. Még ha lenne is hang odafent, az egyszerűen nem érné el a Föld felszínét.

A tudomány sok éven át az autoszuggesztió hatására magyarázta a hallott hangokat - mint például a fantomhangokat, amelyeket az ember néha teljes csendben hall.

A tudósok átgondolják nézeteiket

A fordulópont a 2000-es évek elején következett be, amikor Unto Kalervo Laine finn professzor, az Aalto Egyetem akusztikai szakembere úgy döntött, hogy teszteli ezeknek a történeteknek a valódiságát. Azon tűnődött, vajon valóban lehet-e hallani az északi fényt, vagy ez csak pszichológiai jelenség.

Évekig tartó megfigyelés után Laine és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a hangok valódiak.

Tanulmányok kimutatták, hogy az északi fény idején a Föld felszíne közelében egy speciális légköri réteg képződik - egy inverziós réteg. Normális esetben a meleg levegő felemelkedik, de bizonyos körülmények között hidegebb levegőréteg alatt reked. Ebben a rétegben negatív elektromos töltések halmozódnak fel.

Amikor a Föld mágneses tere ingadozni kezd a napszél hatására, kisülés történik a különböző töltésű rétegek között. Ezt a folyamatot kíséri a jellegzetes ropogás, pattogás és susogás.

Más szavakkal, a sarki fény és a hang két párhuzamos folyamat, amelyet egy forrás szinkronizál - mágneses viharok. A sarki fény látható az égen, és a hang sokkal alacsonyabb, a légkörben lévő elektromos kisülések eredménye - írja a pravda.ru.

Miért olyan ritkák a hangok?

Nem mindenki hallja őket, aki nézi az északi fényt. Ez több tényezőtől függ:

• Inverziós réteg jelenléte.

• Száraz, fagyos és teljesen csendes idő.

• Idegen zaj hiánya - teljes csendre van szükség.

Az ilyen körülmények leggyakrabban fagyos éjszakákon alakulnak ki, távol a településektől.

Aurora a tudomány és a mitológia szemével

Ma már megértjük, hogy az ősi legendák nem álltak olyan messze az igazságtól. Igen, a sarki fény nem "suttog" 200 kilométeres magasságból, de valóban képes hangokat kelteni a Föld felszíne közelében. És a maguk módján a magyarázatok, mint például a jeges égbolton futó szellemek, nagyon pontosan közvetítették a jelenség lényegét - csak mitológiai formában.