Több száz új óriásvírus fedeztek fel a világ óceánjaiban

„Az óriásvírusok sokféleségének és szerepének jobb megértésével, valamint az algákkal és más óceáni mikroorganizmusokkal való kölcsönhatásuknak a jobb megismerésével előre jelezhetjük és esetleg kezelhetjük a káros algavirágzást, amely Floridában és az egész világon veszélyt jelent az emberi egészségre” – mutatott rá Mohammad Moniruzzaman, a tanulmány két szerzője egyike és a egyetem tengeri biológia és ökológia tanszékének adjunktusa csütörtöki nyilatkozatában, számol be az IFLScience.

„Az óriásvírusokban felfedezett új funkciók biotechnológiai potenciállal rendelkezhetnek, mivel ezek közül néhány új enzimeket termelhetnek” – tette hozzá.

Pontosan milyen „óriás” vírusokról van szó? Nos, őszintén szólva, nem is olyan óriásiak: a kifejezés olyan vírusokra utal, amelyek részecskéi akár két mikron nagyságúak is lehetnek, ami körülbelül egy vörösvérsejt méretének egynegyede. Nem hatalmasak.

De egy vírus számára ez valódi óriás. A legtöbb hagyományos vírus részecskéi legfeljebb 0,4 mikron nagyságúak, és vannak olyanok is, amelyek mindössze 0,02 mikron nagyságúak. Emellett sokkal több genetikai információt tartalmaznak, mint az átlagos vírusok: genomjuk akár 2,5 millió bázispárból is állhat, szemben a legtöbb vírus több tízezer bázispárjával. Valójában a óriásvírusok annyira furcsán hatalmasak, hogy sok szempontból nem is tudtunk a létezésükről az 1980-as évekig – paradox módon túl nagyok voltak ahhoz, hogy a tudósok észrevegyék őket.

Ráadásul az óriásvírusok nem fertőzik meg az embereket, sőt az állatokat sem – általában protisztákra, például algákra vagy amőbákra koncentrálnak. Nevezzük önközpontúságnak, de ez azt jelenti, hogy a finanszírozás és a kutatás szempontjából ezek az organizmusok háttérbe szorulnak.

De most, hogy egy kis figyelem rájuk irányul, világszerte egyre inkább felismerik jelentőségüket a globális ökológiai hálózatban.

„Felfedeztük, hogy az óriásvírusok olyan géneket tartalmaznak, amelyek sejtfunkciókban, például a szénanyag-csere és a fotoszintézisben vesznek részt – ezeket hagyományosan csak sejtes szervezetekben találjuk meg” – mondta Benjamin Minch, a tanulmány vezető szerzője és a Rosenstiel Tengeri, Légköri és Földtudományi Iskola Tengeri Biológiai és Ökológiai Tanszékének doktorandusz hallgatója. „Ez arra utal, hogy az óriásvírusok rendkívül fontos szerepet játszanak a gazdaszervezet anyagcseréjének manipulálásában a fertőzés során, és befolyásolják a tengeri biogeokémiát.”

Ez a felfedezés nagy jelentőséggel bírhat a közegészségügy, sőt általában a helyi ökoszisztémák egészségére nézve. Azok a fitoplanktonok, amelyekre ezek a vírusok vadásznak, gyakran az egész óceáni ökoszisztéma alapját képezik, ezért jobb megértésük segíthet nekünk a bolygó egyre bizonytalanabb tengeri környezetének megóvásában.