Mi tesz valakit nárcisztikussá?

A valóság az, hogy a nárcisztikusok valóban léteznek. Szélsőséges formájában a nárcizmus egy ritka mentális egészségügyi diagnózis, amelyet nárcisztikus személyiségzavar néven ismerünk. De a nárcizmus egy személyiségjegyekből álló csoportot is leír, amelyeket mindannyian különböző mértékben mutatunk.

Azok közül, akik közelről ismertek valakit, aki erősen nárcisztikus vonásokkal rendelkezik, ritkán kerülnek ki sértetlenül. És lehet, hogy maradnak bennünk kérdések. Például, mi tette őket ilyenné?

Egy nemrégiben készült meta-elemzésben kollégáimmal összegyűjtöttük azokat a tanulmányokat, amelyek a nárcizmus és a felnőttkori kötődési stílusok közötti kapcsolatot vizsgálták. Eredményeink fontos nyomra vezetnek – különösen a sebezhető nárcizmus lehetséges gyökereinek tekintetében.

A nárcizmus típusai

Két fő típusú nárcizmus létezik.

A grandiózus nárcizmus az, ami általában eszünkbe jut. Jellemzője a nyíltan grandiózus, agresszív és domináns interperszonális stílus. Ezzel szemben a sebezhető nárcizmus introverzióval, túlérzékenységgel a kritikára és védekező, bizonytalan grandiózussággal jellemezhető, amely a törékeny önértékelést palástolja.

Mindkét nárcizmus-típus középpontjában ellenséges tulajdonságok állnak, mint például az jogosultságtudat, a manipuláció és az empátia hiánya. Ez segít megmagyarázni az egyes típusokhoz kapcsolódó interperszonális nehézségeket.

Különösen a sebezhető nárcizmus kapcsolódik számos káros viselkedéshez a romantikus kapcsolatokban. Azok a személyek, akiknél ez a tulajdonság erősen jelen van, nagyobb valószínűséggel alkalmaznak szerelmi bombázást, ghostingot és breadcrumbingot.

Ezenkívül általában alacsonyabb párkapcsolati elégedettségről számolnak be, hűtlenség iránti toleránsabb attitűdöt tanúsítanak, és intim partneri erőszak elkövetésének aránya is magasabb körükben.

Biztonságos és bizonytalan kötődés

A kutatók a kötődési stílusok felé fordultak, hogy megmagyarázzák, hogyan viselkednek a romantikus kapcsolatokban a magas nárcizmusú egyének.

A kötődéselmélet szerint a korai tapasztalatok az elsődleges gondozókhoz fűződő viszonyunk alakítja a magunkról és másokról alkotott meggyőződéseinket. Ezek a meggyőződések felnőttkorban is megmaradnak, és befolyásolják, hogyan éljük meg és kezeljük a felnőttkori kapcsolatainkat.

Ha gyermekkorunkban biztonságban éreztük magunkat, szerettek és támogattak minket, akkor nagyobb valószínűséggel alakul ki pozitív önképünk és másokról alkotott képünk. Ez a biztonságos kötődés jellemzője, amely megalapozza a felnőttkori egészséges, stabil kapcsolatokat.

Ha azonban a korai kapcsolatokat elhanyagolás, következetlenség vagy bántalmazás jellemzi, akkor bizonytalan kötődési stílusok alakulhatnak ki. A felnőttkori kötődési modellek általában háromféle bizonytalan kötődést különböztetnek meg.

A megszállott kötődés az önmagunkról alkotott negatív képről és másokról alkotott pozitív képről alakul ki. Az ilyen típusú emberek gyakran érzik, hogy nem érdemlik meg a szeretetet, és állandó megerősítésre vágynak a kapcsolataikban, mert félnek az elutasítástól és az elhagyatástól.

A lenéző kötődés az önmagunkról alkotott pozitív képen, de másokról alkotott negatív képen alapul. Az ilyen típusú emberek hajlamosak az intimitás helyett a függetlenséget előtérbe helyezni. Ennek eredményeként gyakran nehezen alakítanak ki mély kapcsolatokat.

A félénk kötődés mind az önmagáról, mind másokról alkotott negatív képpel jár. Az ilyen típusú emberek általában vágyakoznak a kapcsolatokra, ugyanakkor félnek is tőlük, ami a kapcsolatokban push-pull dinamikához vezet.

Érdekes mintázat

Összességében a nárcizmus mindhárom bizonytalan kötődési stílushoz kapcsolódott.

De amikor a két nárcizmus-típust külön vizsgálták, érdekes mintázat rajzolódott ki. A sebezhető nárcizmus következetesen kapcsolódott a bizonytalan kötődési stílusokhoz – közepes erősségű összefüggéssel a megszállott és a félelemmel teli kötődési stílusok esetében.

Ezzel szemben a grandiózus nárcizmus nem mutatott ilyen kapcsolatot.

Ez azt jelenti, hogy a bizonytalan kötődés sebezhető nárcizmushoz vezet? Nem feltétlenül. A kutatók által áttekintett tanulmányok „korrelációs” jellegűek voltak, vagyis összefüggéseket vizsgáltak, nem okokat. Ezért nem állíthatják, hogy a kötődési stílusok sebezhető nárcizmushoz vezetnek, számol be a ScienceAlert.

Mégis, az eredmények arra utalnak, hogy a bizonytalan kötődés – különösen a megszállott és a félénk kötődési stílus – fontos kockázati tényező lehet a sebezhető nárcizmus kialakulásában.

Természetesen nem minden bizonytalan kötődési stílusú embernél jelentkezik magas szintű sebezhető nárcizmus. Egyeseknél azonban a sebezhető nárcizmus védekező stratégiaként jelentkezhet, amely akkor alakul ki, ha a korai kötődés inkonzisztenciával, elhanyagolással vagy bántalmazással járt.