Tudomány

Születésünkkor közel 100 csonttal több van a testünkben, mint most – hová tűntek?

Egy átlagos felnőtt embernek 206 csont van a testében. Egy újszülöttnél ez a szám 275 és 300 közé tehető

Miért ennyi? Egyszerűen fogalmazva: ahhoz, hogy sikeresen megszülessen, a meglehetősen nagy emberi csecsemőnek át kell férnie egy viszonylag kis nyíláson. Ehhez bizonyos fokú rugalmasságra van szükség. A csecsemőnek esélye sem lenne összegömbölyödni a méhben és kinyomni magát a szülőcsatornán, ha olyan hosszú, kemény csontjai lennének, mint egy felnőttnek.

Születésünkkor közel 100 csonttal több van a testünkben, mint most – hová tűntek?
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Ehelyett a csecsemőknek több kisebb csontjuk van, amelyek közül sok rugalmas porcból áll, nem pedig érett csontszövetből. Ennek a legszembetűnőbb példája valószínűleg a fontanella, vagyis a csecsemők fejének tetején található „lágy folt”, a kutacs.

„A babák öt fő koponyacsonttal születnek, amelyek lehetővé teszik a koponya alakulását a szülés során” – magyarázta Dr. Matthew Badgett gyermekorvos a Cleveland Clinic számára. „A fontanella az ezen koponyacsontok közötti tér. Az első egy-két életévben fokozatosan bezárul, ahogy a baba szilárd, kemény koponyát fejleszt.”

Hogyan alakulnak ki a felnőtt csontjaink?

Gyermekkorban a csontvázban megmaradt porc csontosodik, egy csontosodásnak nevezett folyamat során. Ezzel párhuzamosan a rövidebb csontok összeolvadnak, és kialakul a felnőttkori formájuk. Ez mindenkinél más időben történik, de felnőttkorra a csontok száma 206-ra nő.

A csontosodás, más néven osteogenesis, valójában nagyon korán, a méhen belüli fejlődés nyolcadik hetében kezdődik. Ezután lassan folytatódik a gyermekkor és a serdülőkor során, és nem feltétlenül áll meg itt – a csontosodás felnőttkorban újraindulhat a törött csontok helyreállítására.

Kétféle típusa van a csontosodásnak. Az intramembranosus csontosodás akkor következik be, amikor a kötőszövet rétegek csontszövetté alakulnak, és így alakulnak ki a koponya lapos csontjai és más szabálytalan csontok. Az endochondralis csontosodás a csontváz csontjainak többségét képezi, amikor a csontszövet fokozatosan növekszik a hialinporc „állványzatán”. A középső porc végül lebomlik, és csak a csont marad.

Mindkét esetben osteoblast nevű sejtek vesznek részt, amelyek a csontmátrixot termelik, amely végül megszilárdulva kemény csontszövetet képez. A mátrix fehérjékből, például kollagénből és ásványi anyagokból, például kalciumból áll, ezért olyan fontos, hogy étrendünkben kalciumban gazdag ételek szerepeljenek.

Ahogy a gyerekek nőnek, a csontjaiknak is növekedniük kell. Míg a maradék újszülött porcok normál csontokká alakulnak, az endochondrális csontosodáshoz hasonló folyamat lehetővé teszi a diaphysis (a hosszú csontok, például a combcsont) hosszának növekedését is.

A csontok fejlődése már az anyaméhben megkezdődik, de egészen felnőttkorig folytatódik.

Mivel a gyermekek csontjai még fejlődésben vannak, a törések gyorsabban gyógyulnak, mint a felnőtteknél, és kisebb a maradandó károsodás kockázata.

Evolúciós szempontból azonban kockázatos stratégiának tűnhet, hogy a fiatalok koponyája még nem teljesen kifejlett, csontjaik pedig rugalmasak. De ez mind része annak az alkunak, amelyet azért kötöttünk, hogy két lábon járó, nagy agyú lények legyünk.

A baba növekedése hatalmas terhet ró az anya anyagcseréjére, annyira, hogy az 40 hétnél sokkal hosszabb ideig egyszerűen nem fenntartható. Ehhez adódik még a már említett szükségesség, hogy egy túl nagy fej kijusson egy kis nyíláson, és máris érthető, miért marad az emberi fejlődés nagy része a születés utánra.

Kapcsolódó írásaink