Az orangutánok emberszerű kommunikációs mintákat használnak

Vegyük például a következő mondatot: „Ez az a kutya, amelyik üldözte a macskát, amelyik megölte a patkányt, amelyik megette a sajtot.”

A rekurzió emberi képesség,amely lehetővé teszi például, hogy egy mondat saját összetevőjeként tartalmazzon egy másik tagmondatot, és ez ismétlődhessen, vagy éppen egy szót komponenseként tartalmazzon egy összetett szó. A rekurzió révén potenciálisan végtelen számú, különböző mondatot hozhatunk létre.

Tehát a rekurzió a nyelvi elemek beágyazott módon történő ismétlése, amelynek eredményeként érthető gondolatok/mondatok jönnek létre. Az orosz matrjoska babákhoz hasonlóan a rekurzió ereje azt jelenti, hogy véges elemekből végtelenül sok, egyre összetettebb üzenetet tudunk létrehozni.

Széles körben elterjedt vélemény, hogy a beágyazott kommunikáció az emberi nyelv egyedülálló jellemzője, amely lehetővé teszi számunkra a gondolatok nagyobb komplexitását, de a Warwick Egyetem kutatása, amely ma jelent meg az Annals of The New York Academy of Sciences című folyóiratban, másról árulkodik, számol be az AncientOrogins.

Dr. Chiara De Gregorio, a Warwicki Egyetem kutatója, aki Adriano Lameira (szintén Warwick) és Marco Gamba (Torinói Egyetem) mellett végezte ezt a munkát, így nyilatkozott: „A szumátrai nőstény orangutánok riasztó hangjainak hangadatok elemzésekor azt találtuk, hogy az orangutánok hangjainak ritmikus szerkezete három szinten önmagába ágyazott – ez egy lenyűgöző harmadik rendű rekurzió. Az orangutánok kommunikációjában felfedezett jellemző megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a rekurzió kizárólag az emberre jellemző.”

Az orangutánok hangjainak háromrétegű (rekurzív) szerkezete a következő volt:

• Az orangutánok által kiadott egyedi hangok kis kombinációkban jelentek meg (első szint).
• Ezek a kombinációk nagyobb csoportokba (második szint) sorolhatók.
• Ezek a csoportok pedig még nagyobb sorozatokba (harmadik szint) csoportosíthatók, mindegyik szinten szabályos ritmussal.

Akárcsak egy ismétlődő mintákból álló zenei darab, az orangutánok egy ritmust ágyaztak a másikba, majd egy harmadikba, így létrehozva egy kifinomult, többszintű hangszerkezetet, amelyet nem emberi főemlősök esetében nem tartottak lehetségesnek.

A kommunikáció kulcsfontosságú: értelmes információk továbbítása

Ez a minta nem véletlen, mert az orangutánok a riasztóhangjaik ritmusát is megváltoztatták attól függően, hogy milyen ragadozóval találkoztak: ha valódi veszélyt láttak, például egy tigrist, hangjaik gyorsabbak és sürgetőbbek voltak. Ha valami veszélyesnek tűnő dolgot láttak, de nem volt valódi veszély (például egy színes foltokkal tarkított ruhadarab), hangjaik lassabbak és kevésbé szabályosak voltak.

Ez a képesség, hogy a hangritmust különböző veszélyekhez igazítsák, azt mutatja, hogy az orangutánok nem csak hangot adnak ki, hanem strukturált hangismétlést használnak, hogy értelmes információkat közvetítsenek a külvilágról.

„Ez a felfedezés azt mutatja, hogy az emberi nyelv egyik legjellegzetesebb tulajdonságának – a rekurziónak – a gyökerei már jelen voltak evolúciós múltunkban. Az orangutánok segítenek megérteni, hogyan kezdhetett el növekedni a nyelvi struktúra magja több millió évvel ezelőtt” – teszi hozzá a vezető szerző, dr. De Gregorio.

Ez a kutatás az első empirikus bizonyíték arra az elképzelésre, hogy ezek a hatékony rekurzív képességek már sokkal korábban, sokkal korábbi őseinkben megjelentek, és fokozatosan fejlődtek ki.