Jön a népesség összeomlása?

Míg a 2,1 gyermekes termékenységi rátát gyakran a népesség fenntartásához szükséges pótlási szintnek tekintik, ez a szám nem veszi figyelembe a véletlenszerű különbségeket az emberek gyermekeinek számában – valamint a halálozási arányokat, a nemek arányát és annak valószínűségét, hogy egyes felnőtteknek soha nem lesz gyermekük. Kis populációkban ezek a véletlenszerű variációk egész családi vonalakat törölhetnek el.

Miért ketyegő, időzített bomba a csökkenő termékenységi ráta?

A PLOS One nyílt hozzáférésű folyóiratban 2025. április 30-án közzétett új tanulmányban Takuya Okabe, a japán Shizuoka Egyetem munkatársa és kollégái bemutatják azokat a matematikai modelleket, amelyeket arra használtak, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolja a demográfiai változékonyság a populációk túlélését sok generáción keresztül. Tanulmányuk megállapította, hogy a születési számok véletlenszerű ingadozása miatt a nőkre vetítve legalább 2,7 gyermek termékenységi rátára van szükség ahhoz, hogy megbízhatóan elkerüljék az esetleges kihalást – különösen kis populációkban.

A nőstények által elfogult születési arány azonban, ahol több nőstény születik, mint hím, csökkentheti a kihalás kockázatát, és idővel több vonal túlélését segíti elő. Ez a felismerés segíthet megmagyarázni egy régóta megfigyelt evolúciós jelenséget: súlyos körülmények között – például háború, éhínség vagy környezeti zavarok esetén – általában több nőstény születik, mint hím. Ez azt is sugallja, hogy bár a kihalás nem áll a küszöbön a nagy, fejlett populációkban, a legtöbb családi vonal végül elhalványul, és helyére azok kerülnek, amelyek több nőstényt hoznak létre.

A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a népesség valódi fenntarthatósága – valamint a nyelvek, a kulturális hagyományok és a változatos családi vonalak fenntarthatósága – megköveteli a hagyományos termékenységi célok újragondolását. Az eredmények hatással vannak a veszélyeztetett fajok védelmére irányuló erőfeszítésekre is, amelyekben a termékenységi célokat meghatározzák.

„Figyelembe véve a termékenységi és halálozási arányok sztochaszticitását, valamint a nemek arányát, a szokásos pótlási szintnél magasabb termékenységi rátára van szükség a lakosság fenntarthatóságának biztosításához” – jelentette ki Diane Carmeliza N. Cuaresma kutató a Public Library of Science (PLOS) sajtóközleményében.

Az elmúlt években sok riasztás folyik a fejlett országokban a születési arány zuhanása miatt, amely jelentős hosszú távú népességcsökkenéshez és esetleg bizonyos nemzetek teljes kihalásához vezethet valamikor a jövőben. Ez a fejlemény rövid távon is problematikus, mivel a népesség elöregedését okozza, amely egyre nehezebbé teszi a fiatalabb generációk számára az idősek megfelelő gondozásához szükséges erőforrások biztosítását.

Bár a bevándorlás ellentmondásos téma a modern korban, aligha kétséges, hogy a fejlett országoknak az elkövetkező évtizedekben befogadóbbnak kell lenniük a bevándorlókkal szemben, ha meg akarják akadályozni népességük összeomlását. De ha az új tanulmányért felelős kutatóknak igazuk van, a bevándorlás elfogadása hosszú távon nem oldja meg a problémát. A világ egészének jelenlegi termékenységi rátája 2,3 gyermek egy nőre vetítve, amely meghaladja a régi 2,1-es kihalási szint becslését, de jelentősen elmarad az új becsléstől. Ez egy bizonyos ponton globális népesség-összeomlást jelent, amely nem korlátozódik csak a fejlődő országokra (feltéve, hogy a 2,7-es becslés helyes).

A társadalmi, kulturális és gazdasági változások mind szerepet játszanak a születési arány csökkenésében, és ezeket a tényezőket nem lehet csak úgy eltüntetni. Az emberek gyermekvállalással kapcsolatos igényei, preferenciái és elvárásai természetesen ismét megváltozhatnak, és ez a politikai döntéshozók magasabb születési rátát ösztönző döntéseivel együtt megfordíthatja a jelenlegi tendenciát. De ez korántsem garantált.

Az elmúlt ötven évben a világ népessége megduplázódott, négymilliárdról több mint nyolcmilliárdra emelkedett. Mostanáig a népességrobbanás következményeinek kezelése sürgetőbb volt, mint a jövőbeli elnéptelenedési tendenciák miatti aggodalom. De mivel a termékenységi ráta a 237 hivatalosan elismert nemzet közül 125-ben a 2,0-s határ alá esett, ami egykor a jövő aggodalma volt, gyorsabban válsággá válhat a jelenben, mint azt bárki elképzelhette volna.

Ha a probléma súlyosságát valóban alábecsülték, amint azt a PLOS One-ban megjelent új tanulmány sugallja, az alulnépesedés megdöbbentően közel állhat ahhoz, hogy a túlnépesedést a világ legfélelmetesebb demográfiai szörnyetegévé váltsa – először olyan helyeken, mint Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Nyugat-Európa és Észak-Amerika, majd később szinte mindenhol máshol.