Tudomány

Egy felfedezés, amely megváltoztathatja az egész bolygó éghajlatát

Az óceán már nem engedelmeskedik a törvényeknek

A Bengáli-öböl épp most teszi próbára az oceanográfiai elméleteket. Egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte, hogy a régióban az áramlatok az ellenkező irányba mozognak, mint amit a klasszikus Ekman-elmélet, az összes modern oceanográfia alapjául szolgáló alapvető modell mond.

Egy felfedezés, amely megváltoztathatja az egész bolygó éghajlatát
Képünk illusztráció
Fotó: AFP/robertharding/Robert Harding RF/Geraint Tellem

Egy elmélet, amelyben több mint egy évszázada hisznek

1905-ben Vagn Ekman svéd tudós megfogalmazta, hogyan alakítja a szél és a Föld forgása a felszíni áramlatokat. Modellje szerint az északi féltekén az áramlatnak a széliránytól jobbra kellene eltérnie. Ez a szabály egy évszázadon át minden éghajlati és oceanográfiai modell alapjává vált.

De egy bója a Bengáli-öbölben, az északi szélesség 13,5°-án, az ellenkezőjét rögzítette: a víz folyamatosan balra mozgott. Ráadásul az adatokat tíz év alatt gyűjtötték – ez nem véletlen, hanem egy stabil minta.

Ami Ekman szerint „nem” történt

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány ezt az anomáliát a Bengáli-öböl egyedi körülményeinek tulajdonítja:

  • A víz erős rétegződése: a meleg felszíni réteg élesen elválik a hideg mélységtől.

  • Gyenge keveredés, ami a felszíni réteget érzékenyebbé teszi a szél hatására.

  • A nappali szellő, különösen a monszun évszakban, több száz kilométerre terjed ki az indiai partoktól.

Ezek a szelek úgynevezett szuperinerciális áramlásokat okoznak – amikor az oszcillációk frekvenciája meghaladja a lokális tehetetlenségi periódust. Ennek eredményeként a felszíni mozgás nem jobbra, hanem balra térhet el, megsértve az Ekman alapvető törvényét.

Miért fontos ez?

A Bengáli-öböl kulcsfontosságú eleme Dél- és Délkelet-Ázsia éghajlati rendszerének. Vizeinek viselkedése határozza meg a monszunokat, amelyek a bolygó lakosságának csaknem egyharmadának sorsát határozzák meg.

Az áramlatok újra értékelése a következőkre vezet:

  • Javítani lehet az éghajlati modelleket, különösen a monszun előrejelzését.

  • A kutató-mentő műveletek pontossága javulhat, az olaj, a műanyag és más szennyező anyagok terjedését és az óceánok biogeokémiai ciklusait a jobb megértés érdekében újra kell modellezni.

A jövőben az adatok segíteni fognak a globális éghajlati forgatókönyvek finomításában, különösen a NASA hamarosan megjelenő műholdjainak fényében, amelyek nagy felbontásban képesek nyomon követni a szeleket és az áramlatokat – írta meg a Pravda.

Kapcsolódó írásaink