Tudomány
Hét dolog, ami a tudomány szerint előre jelzi a válást
Nem lehet százszázalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy egy pár a katasztrófa felé tart

Az alábbiakban a Business Insider hét olyan tényezőt gyűjtött össze, amelyek előre jelzik a válást. Erről számol be az IFLSCience.
Tizenévesen vagy 32 éves kor után házasodtak meg
A kutatások azt mutatják, hogy a tizenéves korukban házasodó pároknál és a 30-as éveik közepén vagy később házasodó pároknál nagyobb a válás kockázata, mint a 20-as éveik végén és a 30-as éveik elején házasodó pároknak. A kockázat különösen nagy a tizenéves párok esetében.
Ez a Nicholas Wolfinger, a Utahi Egyetem professzora által vezetett kutatás szerint van így. Wolfinger megállapította, hogy 32 éves kor után a válás esélye évente körülbelül öt százalékkal nő.
Ahogy Wolfinger a konzervatív irányultságú Családtudományi Intézet blogbejegyzésében írta: „Szinte mindenki számára a húszas évek vége tűnik a legjobb időpontnak a házasságkötésre.”
Más kutatások szerint a heteroszexuális párok körében a házastársak közötti korkülönbséggel együtt nő a válás esélye.
Amint arról Megan Garber a The Atlantic című lapban beszámolt :
„A tanulmány szerint egy év korkülönbség a párok életkorában három százalékkal valószínűbbé teszi a válást (az azonos korú társaikhoz képest); az ötéves különbség azonban 18 százalékkal valószínűbbé teszi a szakítást. A tízéves különbség pedig 39 százalékkal valószínűbbé teszi őket.”
Ha a férj nem teljes munkaidőben dolgozik.
Egy tanulmány, amely az American Sociological Review című folyóiratban jelent meg, azt sugallja, hogy nem a pár pénzügyei befolyásolják a válás esélyét, hanem a munkamegosztás.
Amikor a kutató, Alexandra Killewald az 1975 után kötött heteroszexuális házasságokat vizsgálta, kiderült, hogy azoknál a pároknál, ahol a férjnek nem volt teljes munkaidős állása, 3,3 százalék volt az esélye annak, hogy a következő évben elválnak, szemben a 2,5 százalékkal azoknál a pároknál, ahol a férjnek volt teljes munkaidős állása.
A feleségek foglalkoztatási státusza azonban nem befolyásolta különösebben a párok válási esélyeit.
A kutató arra a következtetésre jutott, hogy a férfi kenyérkereső sztereotípia még mindig nagyon is él, és hatással lehet a házasság stabilitására.
Iskolázottság
Nem tűnik igazságosnak, hogy azok a párok, akik több időt töltenek az iskolában, kisebb eséllyel válnak el. De a kutatás ezt sugallja.
„A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők esetében kisebb volt az esélye annak, hogy a házasság válással végződjön: a középiskolát sem végzettek házasságainak több mint fele végződött válással, szemben a főiskolát végzettek házasságainak körülbelül 30 százalékával.”
Ennek köze lehet ahhoz, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség alacsonyabb jövedelmet vetít előre – ami viszont stresszesebb életet vetít előre. Ahogy Eli Finkel pszichológus korábban a Business Insidernek elmondta:
„Szerintem arról van szó, hogy nagyon nehéz produktív, boldog házasságot kötni, ha az életkörülményei annyira stresszesek, és ha a mindennapi élete mondjuk három vagy négy buszjáratból áll, hogy eljusson a munkahelyére”.
A partnere iránti megvetés kimutatása
John Gottman, a Washingtoni Egyetem pszichológusa és a Gottman Intézet alapítója bizonyos párkapcsolati viselkedéseket az „apokalipszis négy lovasának” nevez . Ezek ugyanis ijesztően nagy pontossággal jósolják meg a válást:
1. Megvetés
2. Kritika
3. Védekezés: az áldozat szerepének eljátszása nehéz helyzetekben
4. Kommunikáció: a beszélgetés előli elzárkózás.
Túlzottan gyengédek lenni friss házasként
Ted Huston pszichológus 168 párt követett nyomon 13 éven át – az esküvőjük napjától kezdve. Huston és csapata a vizsgálat során többször is interjút készített a párokkal.
Íme egy lenyűgöző eredmény az Interpersonal Relations and Group Processes című folyóiratban megjelent tanulmányból: „Friss házasokként a hét vagy több év után elvált párok szinte szédítően gyengédek voltak, körülbelül egyharmaddal több szeretetet mutattak, mint a később boldog házasságban élő házastársak.”
Aviva Patz a Psychology Today-ben foglalta össze: „Akár hiszik, akár nem, a kevésbé »hollywoodi romantikával« induló házasságok általában ígéretesebb jövővel rendelkeznek.”
A mindennapi stressz elviselése
Ne becsülje alá, hogy a stressz milyen áldozatokat követelhet egy házasságtól.
Egy tanulmány, amely a Journal of Social and Personal Relationships című folyóiratban jelent meg, megvizsgálta azokat a tényezőket, amelyek európai párok válásához vezettek, és megállapította, hogy a mindennapi stressz sok párnál fontos ok volt a válás mellett szóló döntés mögött.
Az olyan, látszólag triviálisnak tűnő tapasztalatokról, mint egy időpont elfelejtése vagy a busz lekésése, kiderült, hogy feszültséget okoznak a házastársak között.
A szerzők még azt is megállapították, hogy „a résztvevők a mindennapi stressz felhalmozódását jelentősebb válást kiváltó oknak jelölték meg, mint a másik személybe való beleszeretést, a partneri erőszakot vagy akár egy konkrét jelentős életeseményt, amely változásokat indított volna el a magánéletükben”.
Visszavonulás a konfliktus során
Amikor a partnere megpróbál önnel beszélgetni valami nehéz dologról, ön bezárkózik? Ha igen (vagy ha a partnere bűnös ebben a viselkedésben), az nem túl jó jel.
A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a férjek „visszahúzódó” viselkedése magasabb válási arányt jósol.
A kapcsolat negatív leírása
Gottman és más kutatók a Washingtoni Egyetemen kidolgoztak egy eljárást, az úgynevezett „oral history interview”-t, amelyben párokat kérnek meg arra, hogy beszéljenek a kapcsolatuk különböző aspektusairól. A beszélgetések elemzésével a kutatók képesek megjósolni, hogy mely párok tartanak a válás felé.
Az egyik tanulmányban, amelyet a Journal of Family Psychology című folyóiratban publikáltak, Gottman és munkatársai 95 friss házaspárt vetettek alá interjúnak. Az eredmények azt mutatták, hogy a párok bizonyos méréseken elért pontszámai előre jelezték házasságuk erősségét vagy gyengeségét. Ezek a mérőszámok a következők voltak:
1. az egymás iránti szeretet;
2. „mi”-ség: Mennyire hangsúlyozzák a házastársak az egyesülést a házasságban;
3. kiterjedtség: Mennyire fejti ki az egyes partnerek a másik mondanivalóját;
4. negativitás;
5. csalódottság a házasságban;
6. mennyire írja le a pár a házasságát kaotikusnak.