Először találtak légzsákokat kis méretű dinók csontjaiban

A kutatók felfedezésülről a PLOS ONE folyóiratban megjelent tanulmányukban számoltak be. A felfedezést az Allen-formációban talált lelet vizsgálata közben tették. (Az Allen-formáció egy geológiai képződmény Argentínában, amelynek rétegei a késő kréta középső campaniai időszaktól a korai maastrichti korszakig nyúlnak vissza. A dinoszauruszmaradványok a formációból előkerült kövületek közé tartoznak.) A fosszíliák az egykor élt, az Alvarezsauridae nevű, gyors mozgású dinoszauruszok családjába tartozó lény maradványai, és a becslések szerint mintegy 70 millió évesek.

Az Alvarezsauridae családba tartozó állatok kisméretű, madárszerű dinoszauruszok voltak, amelyek egyedi testformájukról ismertek. Hosszú lábuk és nagyon rövid karjuk volt, erős karommal, amelyet valószínűleg rovarfészkek ásására vagy feltépésére használtak. A fejük kicsi és könnyű volt, apró fogakkal, ami arra utal, hogy nem fogyasztottak nagyobb méretű zsákmányt. Egyes tudósok szerint leginkább rovarokkal, például termeszekkel táplálkoztak.

Hosszú farkuk segítette őket az egyensúlyozásban futás közben, és testük alakja arra utal, hogy gyorsan tudtak mozogni. A késő kréta korban éltek, és a világ különböző részein, többek között Ázsiában és Dél-Amerikában is előfordultak, olvasható a Geek Reporter cikkében.

Bár bizonyos szempontból hasonlítottak a madarakra, a kutatók eddig még nem találtak légzsákokat az Alvarezsauridae dinoszauruszok családjába tartozó egyedek feltárt csontjaiban. Ez a felfedezés egy lépéssel közelebb viszi őket annak megértéséhez, hogyan alakultak ki a madárszerű vonások a dinoszauruszoknál.

A tanulmány rávilágít a CT-vizsgálat fontosságára is a kis dinoszauruszcsontok tanulmányozásában. Mivel a légzsákok és az érpályák hasonlóan nézhetnek ki, jó minőségű felvételekre van szükség ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni őket.

A már említett Allen-formációból előkerült csontok különböző méretűek, ami arra utal, hogy egynél több dinoszaurusztól származnak. A legteljesebb, Bonapartenykus névre keresztelt fosszíliát jelenleg a Cipolletti városban található Carlos Ameghino Múzeumban őrzik. Az ugyanonnan származó többi csontot a General Rocában található Patagóniai Természettudományi Múzeumban őrzik.

A csontok elemzéséhez a kutatók a kórházakban használt CT-vizsgálatokhoz hasonló, az emberi test belsejébe való betekintéshez használt CT-vizsgálatokat alkalmaztak. Ezek a felvételek apró légtereket mutattak ki az egész csontvázban, még a farokig húzódó részeken is, ami meglepte a tudósokat, akik nem számítottak arra, hogy ezeken a csontokon légzsákokat találnak.

A légzsákok mennyisége és elhelyezkedése csontról csontra változott. Egyesekben több volt a légtér, mint másokban, és nem volt egyértelmű mintázat. Néhány esetben a csontok kívül lyukakat mutattak, de belül tömörek voltak. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a külső jellemzők önmagukban nem elegendők annak megállapítására, hogy egy csont tartalmaz-e légzsákot.

Eddig csak más dinoszauruszcsoportoknál és repülő hüllőknél találtak levegővel teli csontokat. Ma a madarak az egyetlen élő állatok, amelyek rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Ezek a légzsákok segítik a madarakat abban, hogy könnyűek maradjanak, hatékonyabban lélegezzenek, és jobban szabályozzák a hőmérsékletüket. A tudósok úgy vélik, hogy az ősi dinoszauruszoknál ugyanezen okokból alakulhatott ki ezt a tulajdonság.

A könnyebb csontok segítettek a dinoszauruszoknak könnyebben mozogni és kevesebb energiát felhasználni. A kutatók szerint ez az új lelet azt jelentheti, hogy a levegővel teli csontok sokkal gyakoribbak voltak a dinoszauruszoknál, mint korábban gondolták.