2200 éves piramist találtak a Júdeai-sivatagban

„Ami itt van, az az egyik leggazdagabb és legérdekesebb régészeti ásatás, amit a Júdeai-sivatagban valaha találtak” – magyarázták az ásatás vezetői, Matan Toledano, Dr. Eitan Klein és Amir Ganor egy nyilatkozatban. „Ez az általunk felfedezett piramisszerű építmény hatalmas, és kézzel faragott kövekből készült, amelyek egyenként több száz kilogrammot nyomnak”.

A helyszínen a munka még tart, de a kutatók szerint „az első ásatási héten az önkéntesek írásos történelmi dokumentumokat, kivételes bronzedényeket és ősi bútorok maradványait találták, amelyek a sivatagi klímának miatt elképesztően jó állapotban maradtak fenn”.

A piramisban felfedezett tárgyak között ókori görög papiruszok, valamint a Ptolemaioszokat – akik a Kr. e. IV. és I. század között uralkodtak Egyiptom és a környező területek nagy része felett – ábrázoló bronzérmék is megtalálhatók. Más, IV. Antiochus szeleukida király uralkodásából származó érméket is feltártak, ami arra utal, hogy a piramis valószínűleg 2200 évvel ezelőttről származik.

Fából készült szerszámok, szövetek és fegyverek alkotják a rejtekhely kincseinek többi részét, bár a régészek szerint az ásatások folytatásával további relikviák megtalálására számítanak. Az építmény alatt egy út menti „útállomást” is azonosítottak, bár azt, hogy pontosan ki és miért használta ezt a létesítményt, egyelőre nem tudni.

Egy ősi varrótű a piramisnál végzett ásatások során került elő.

„Még mindig nem tudjuk biztosan, hogy mi volt az épület célja: vajon őrtorony volt, amely egy fontos kereskedelmi útvonalat őrzött, amelyen keresztül a Holt-tengeri nyersanyagokat, a sót és a bitument szállították a parti kikötőkbe?” - töpreng Toledano, Klein és Ganor. „Vagy valamikor ez a hatalmas építmény a hegytetőn egy sírt jelölt, vagy emlékműként szolgált az ókori történelemben?”.

A helyi önkéntesek fáradhatatlan munkája nélkül a válaszok ezekre a kérdésekre talán örökre elvesznének, mivel a sírrablók és tolvajok folyamatos illegális ásatásaik révén a Júdeai-sivatag számos régészeti csodáját veszélyeztetik. A piramis felfedezése egy nyolcéves kampány csúcspontja, amelynek célja a terület átfésülése volt, hogy megóvják a rejtett emlékeket.

Ám amíg a kutatók óvatosak, hogy ne tegyenek szenzációs vagy megalapozatlan állításokat, és nem rendelkeznek további bizonyítékokkal, addig ugyanez nem mondható el a gízai Nagy Piramisról szóló vad új tanulmány szerzőiről. A csapat talajradar segítségével állítólag földalatti építmények hatalmas hálózatát fedezte fel, amelyek több mint két kilométeres mélységbe nyúlnak a híres nevezetesség alatt.

Annak ellenére, hogy a tanulmány szerzői nem vettek részt gízai ásatásokon, nyilvánosan bejelentették, hogy a Nagy Piramis valamilyen kolosszális és rendkívül fejlett földalatti építmény tetején áll. Válaszul más egyiptológusok alaptalannak és bizonyítékok nélkülinek ítélték ezeket az állításokat, míg néhányan megkérdőjelezték az alkalmazott módszereket is, azt sugallva, hogy a tanulmány szerzői által alkalmazott képalkotó technológia soha nem tudna felfedezni semmit, ami ilyen mélyen a föld alatt van.