Veszélyes lehet a rendszeres véradás?

Egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos genetikai változások különösen gyakran fordulnak elő a gyakori donorok vér-őssejtjeiben.

Ezek a mutációk segítik a szervezetet abban, hogy gyorsabban kompenzálja a vérveszteséget. De ez nagyobb egészségügyi kockázatot is jelent?

A Francis Crick Intézet, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) és a Német Vöröskereszt (DRK) tudósai arra a kérdésre keresték a választ, hogy a véradások veszélyesen megváltoztatják-e a genetikai anyagot.

A vér-őssejtek azok a sejtek, amelyekből minden vérsejt származik. A csontvelőben találhatók, és az új vörös- és fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék termeléséért felelősek. Ahogy öregszünk, a genetikai változások felhalmozódnak ezekben a sejtekben.

Egyes mutációk növelhetik az olyan betegségek kockázatát, mint a leukémia vagy a szív- és érrendszeri betegségek.

A kutatócsoport azt szerette volna tudni, hogy a rendszeres véradás befolyásolja-e az ilyen mutációk kialakulását. Vizsgálatuk során 429 donor vérmintáját elemezték – köztük olyanokét, akik több mint 100-szor adtak vért és akik tíznél kevesebbszer adtak vért.

Az elemzés kimutatta, hogy a DNMT3A gén változásai különösen gyakoriak a gyakori donoroknál. Ez a gén befolyásolja, hogy egy sejtben mely gének aktívak, és így segíti a sejteket alkalmazkodni a változó körülményekhez. Az egyik ilyen feltétel az adományozás miatti rendszeres vérvesztés.

Minden véradás után a szervezet megnövekedett mennyiségű eritropoetin (EPO) hormont bocsát ki. Ez a hormon serkenti a csontvelőt, hogy gyorsan termeljen új vörösvértesteket. A tudósok azt találták, hogy a bizonyos DNMT3A mutációkat tartalmazó sejtek gyorsabban szaporodnak az EPO hatására, mint más őssejtek.

Ez azt jelenti, hogy a szervezet alkalmazkodik a gyakori véradásokhoz, és olyan sejteket részesít előnyben, amelyek segítenek gyorsan pótolni az elveszett vért.

A túlzott adományozás egészségügyi kockázatot jelent?

A rendszeres véradás megváltoztatja a vér őssejtjeit – de veszélyes ez? Ezekben a sejtekben néhány mutáció feltételezhetően növeli a vérrák kockázatát. A kutatók azonban mindent egyértelművé tesznek: úgy tűnik, hogy a gyakori donoroknál észlelt genetikai változásoknak nincs negatív hatása.

Ennek igazolására a tudósok laboratóriumban tesztelték ezeknek a mutációknak a hatását. Kifejezetten módosították a DNMT3A gént az emberi őssejtekben, és különböző körülményeknek tették ki a sejteket. A sejtek egy részét eritropoetinnel (EPO) kezelték.

Egy másik része fertőzést szimuláló gyulladást kiváltó anyagoknak volt kitéve. Az eredmény: a több donorban gyakran előforduló mutációk normális sejtnövekedést eredményeztek az EPO hatására. A gyulladásos környezetben azonban ezek a sejtek alig szaporodtak. A preleukémiás sejtek, amelyek a vérrák nagyobb kockázatával járnak, éppen ellenkezőleg viselkedtek – különösen erősen növekedtek gyulladásos körülmények között.

A véradás megváltoztatja genetikai felépítésünket – de nem negatívan

A tanulmány azt mutatja, hogy a rendszeres véradás elősegíti bizonyos genetikai változásokat, amelyek elősegítik, hogy a szervezet gyorsabban termeljen új vért. A rákot elősegítő mutációkkal ellentétben azonban nincs bizonyíték arra, hogy ezek a változások károsak lennének az egészségre.

A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy vizsgálatuk csak korlátozott számú alanyra terjedt ki. A végleges megállapítások érdekében további vizsgálatok szükségesek, nagyobb számú résztvevővel.

„Eredményeink azt mutatják, hogy testünk genetikailag hogyan alkalmazkodik a környezeti tényezőkhöz” – magyarázza Dominique Bonnet, a Francis Crick Intézet munkatársa.

A véradás egyfajta biológiai tréninget indít el, amely segíti az őssejtjeink hatékonyabb megújulását.

A tanulmány izgalmas betekintést nyújt a vérképzés összetett mechanizmusaiba – és megmutatja, hogy a rendszeres véradás nemcsak életeket ment meg, hanem természetes folyamat is, amelyet szervezetünk jól kezel.