Az ember-neandervölgyi hibrid gyermek halála

Egy új tanulmány azonban megállapította, hogy a három évtizeddel ezelőtt Portugália középső részén talált, emberi és neandervölgyi vonásokat is mutató gyermeki csontváz – amit elneveztek Lapedo-gyermeknek – körülbelül 28 000 éves, ami azt jelenti, hogy jóval fiatalabb mint a kihalt elődei.

Az ultraprecíz radiokarbonos kormeghatározás most először adta meg a pontos korát a „Lapedo-gyermeknek”, ami az egyik legérdekesebb valaha feltárt őskori emberi csontváz és ennek mélyreható felfedezés a tudományban.

Éltek-e még és kereszteződhettek-e a neandervölgyiek, emberi rokonaikkal i. e. 28 000 évvel ezelőtt? A válasz erre a kérdésre egyelőre nem teljesen tisztázott, de nem is olyan erőltetett, mint amilyennek hangzik, tekintve, hogy ez a gyermek milyen szokatlan tulajdonságokkal rendelkezett.

A Lapedo-gyermek feltárása

A Lapedo-gyermek csontvázát először 1998-ban tárták fel a portugáliai Lapedo völgyben található Lagar Velho sziklabarlangban. A maradványokat, amelyek egy négy-öt év körüli kisgyermekhez tartoztak, egy olyan temetkezési helyen találták meg, amely rituális temetkezési gyakorlatra utalt.

Közelebbről megvizsgálva a gyermek testi jegyei a neandervölgyi és a modern ember jellemzőinek keverékét mutatták. Például a gyermek alsó végtagjai sokkal rövidebbek voltak, mint egy modern emberé, és így a neandervölgyiekre hasonlítottak, míg a koponya klasszikus emberi formát és méreteket hordozott, különösen a fogak és a belső fülek. Ugyanakkor a gödrös nyakszirti régió ismét neandervölgyi DNS jelenlétét mutatta ki.

Eleinte sok tudós elvetette a neandervölgyiek és a korai emberek közötti kereszteződés gondolatát. Ez még a neandervölgyi genom szekvenálása előtt történt, és a hibridizáció ellentmondásosnak tűnt. A genetikai vizsgálatok azonban azóta megerősítették, hogy az emberek és a neandervölgyiek valóban többször is kereszteződtek, és a neandervölgyi DNS nyomai még mindig megtalálhatók az Afrikán kívüli modern emberi populációkban.

A Lapedo gyermek forradalmi radiokarbonos datálása

A Lapedo Child maradványainak datálása évekig kihívást jelentett. A hagyományos radiokarbonos kormeghatározási módszerekkel végzett korábbi kísérletek változó eredményeket hoztak, amelyek 20 000 és 26 000 év között mozogtak.

Egy új megközelítéssel, az úgynevezett vegyület-specifikus radiokarbon-analízis (CSRA) segítségével most pontosabb életkort sikerült meghatározni: 27 780 és 28 850 évvel ezelőtt között. Amint azt az új tanulmányban részt vevő nemzetközi kutatócsoport a Science Advances című szaklapban kifejtette, ez a technika a csontok kollagénjéből izolálja az aminosavakat, így minimálisra csökkentve a modern anyagokból származó szennyeződés kockázatát, ami különösen a rosszul megőrződött fosszíliák esetében torzíthatja az eredményeket.

A gyermek csontvázának datálása mellett a csapat más, a temetkezési hely közelében talált anyagokat is megvizsgált, hogy megvizsgálja annak lehetőségét, hogy rituálékat hajtottak-e végre.

A gyermek maradványai mellett olyan tárgyakat találtak, mint nyúlcsontok, gímszarvascsontok és faszén. Míg a nyúlcsontok egyidősnek tűntek a gyermekkel, a gímszarvascsontok és a faszén régebbiek voltak, ami arra utal, hogy nem szándékosan helyezték el őket a temetés részeként. A kutatók szerint a nyúlcsontok a sír lezárása előtt elhelyezett szimbolikus áldozat részei lehettek, mivel hasonlítanak a temetési lepelben talált vörös okker pigmenthez.

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a temetkezési helyet a gyermek eltemetése után elhagyták. Feltételezések szerint a gyermek halála miatt a területet tabunak tekinthették, és a helyet ezután több mint 2000 évig háborítatlanul hagyták. Ez új megvilágításba helyezheti mind a neandervölgyiek, mind a korai emberek temetkezési szokásait és társadalmi gyakorlatát, akik valószínűleg szimbolikus vagy spirituális jelentőséget tulajdonítottak az ilyen helyeknek olyan jelentős események után, mint a halál.

A neandervölgyiek kihalásának új perspektívája

A Lapedo Child maradványainak datálása meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a neandervölgyiek sokkal tovább élhettek, mint korábban gondolták. A genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a keveredés legalább 49 000 évvel ezelőtt kezdődött, és körülbelül 7000 évig tartott, ami után a neandervölgyiek kihalása viszonylag gyorsan bekövetkezett. Ha azonban a Lapedo Child, egy hibrid egyed, körülbelül 28 000 évvel ezelőtt élt, akkor felmerül a kérdés, hogy a genetikai csere hosszabb ideig tartott-e, mint korábban gondolták, vagy a hibrid tulajdonságok a későbbi generációkban jelentek meg, időről időre véletlenszerűen felbukkanva az emberi génállományból.

Azok, akik a neandervölgyiek sokkal korábbi kihalása mellett kötelezték el magukat, természetesen az utóbbi elképzelést pártolják. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy egy egyértelműen és határozottan hibrid vonásokkal rendelkező gyermek ezeket a viszonylag nemrég élt emberi és neandervölgyi ősöktől vette volna át.

Ez az úttörő tanulmány nemcsak a Lapedo-gyermek pontosabb datálását teszi lehetővé, hanem új utakat nyit a jövőbeli paleontológiai kutatások előtt is. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az általuk alkalmazott radiokarbonos kormeghatározási módszer értékesnek bizonyulhat más jelentős paleolitikus emberi maradványok kormeghatározásánál, további betekintést nyújtva a neandervölgyiek és a korai emberek közötti összetett kapcsolatba - amely könnyen lehet, hogy több ezer évvel tovább tartott, mint korábban gondolták, kétségbe vonva a neandervölgyiek eltűnésének hagyományos történetét.