Öt elképesztő tényt fedeztek fel a szaglásról

A szaglás gyakran az egyik legkevésbé értékelt érzékszerv. Pedig ez az egyik első érzékszerv, amelyet a gerincesek fejlesztettek ki, és összefügg a mentális egészséggel, a memóriával és még sok mással.

1. A szaglás összefügg a memóriával és az érzelmekkel

Miért válthat ki örömteli gyermekkori emlékeket a friss pékáru illata? És miért rázhatja vissza egy bizonyos parfüm egy fájdalmas szakítás emlékét?

A szaglás közvetlenül kapcsolódik mind az emlékezetedhez, mind az érzelmeidhez. Ezt a kapcsolatot Donald Laird amerikai pszichológus állapította meg először 1935-ben.

A szagokat először az orrban lévő speciális szaglóidegsejtek rögzítik. Ezek a sejtek az orrnyeregtől felfelé, az agy szagokat feldolgozó központja, a szaglógumó felé húzódnak.

A szaglógumóból közvetlen kapcsolatot létesítenek az agy limbikus rendszerével. Ez magában foglalja az amygdala, ahol az érzelmek keletkeznek, és a hippokampusz, ahol az emlékek jönnek létre.

Más érzékszervek – például a látás és a hallás – nem állnak közvetlen kapcsolatban a limbikus rendszerrel.

Egy 2004-es tanulmány a funkcionális mágneses rezonanciás képalkotás segítségével kimutatta, hogy a szagok sokkal erősebb érzelmi és emlékezeti választ váltanak ki az agyban, mint a vizuális jelzések.

2. A szaglás folyamatosan regenerálódik

Sérülés vagy fertőzés következtében – például COVID-fertőzés során és után – elveszíthető a szaglás képessége. Ezt nevezzük szaglószervi diszfunkciónak. A legtöbb esetben ez átmeneti, néhány héten belül visszatér a normális állapotba.

Ennek oka, hogy néhány havonta a szaglóidegsejtek elhalnak, és új sejtek lépnek a helyükre.

Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy ez hogyan történik, de valószínűleg az orr őssejtjei, a szaglógumó és a szaglóidegek más sejtjei vesznek részt benne.

Az idegrendszer más területei – beleértve az agyat és a gerincvelőt – nem tudnak regenerálódni és helyreállni egy sérülés után.

A folyamatos regeneráció védőmechanizmus lehet, mivel a szaglóidegek sérülékenyek a külső környezet által okozott károsodásokkal szemben, beleértve a toxinokat (például a cigarettafüstöt), a vegyi anyagokat és a kórokozókat (például az influenzavírust).

A covidfertőzést követően azonban egyeseknél továbbra is fennállhat a szaglás elvesztése. A tanulmányok szerint a vírus és a hosszú távú immunválasz károsítja azokat a sejteket, amelyek lehetővé teszik a szaglórendszer regenerálódását.

3. A szaglás összefügg a mentális egészséggel

A világ népességének körülbelül 5 százaléka szenved anoszmiában – a szaglás teljes elvesztésében. Becslések szerint 15-20 százalék szenved részleges szaglásvesztésben, amit hiposzmiának neveznek.

Mivel a szaglás elvesztése gyakran a covid elsődleges és hosszú távú tünete, ezek a számok valószínűleg magasabbak a világjárvány óta .

Ausztráliában azonban a szaglási zavarok gyakoriságát meglepően kevéssé tanulmányozták.

A szaglás elvesztése bizonyítottan hatással van a személyes és társadalmi kapcsolatokra. Ez például azt jelentheti, hogy kimarad a közös étkezési élményekből, vagy változásokat okozhat a szexuális vágyban és viselkedésben.

Idősebb embereknél a szaglás képességének csökkenése összefügg a depresszió és akár a halálozás magasabb kockázatával, bár még mindig nem tudjuk, hogy miért.

4. A szaglás elvesztése segíthet a neurodegeneratív betegségek azonosításában

A szaglás részleges vagy teljes elvesztése gyakran egy sor neurodegeneratív betegség, köztük az Alzheimer- és a Parkinson-kór korai jelzője.

A betegek gyakran számolnak be a szaglás elvesztéséről évekkel azelőtt, hogy bármilyen tünet jelentkezne a test- vagy agyműködésben. Sokan azonban nem is tudják, hogy elveszítik a szaglásukat.

5. Visszataníthatja az orrát a szaglásra

A „szaglástréning” a szaglási zavarok ígéretes kísérleti kezelési lehetőségeként tűnt fel. A covid után szaglásvesztést tapasztaló emberek esetében kimutatták, hogy javítja a szagok észlelésének és megkülönböztetésének képességét.

A szagtréninget (vagy „szaglástréninget”) először 2009-ben tesztelték egy német pszichológiai tanulmányban. Ennek során erős szagokat – például virágos, citrusos, aromás vagy gyümölcsös illatokat – kell szippantani naponta legalább kétszer 10-20 másodpercig, általában 3-6 hónapon keresztül.

A résztvevőket arra kérik, hogy szippantás közben koncentráljanak az illat emlékére, és idézzenek fel információkat az illatról és annak intenzitásáról. Úgy gondolják, hogy ez segít az agyban lévő idegkapcsolatok újjászervezésében, bár a pontos mechanizmus nem világos.

Egyes tanulmányok egyetlen illatkészlet használatát javasolják, míg mások azt javasolják, hogy bizonyos idő elteltével váltsanak új illatkészletre. Mindkét módszer azonban jelentős javulást mutat a szaglásban.

Ez a tréning bizonyítottan enyhíti a depressziós tüneteket és javítja a kognitív hanyatlást mind az idősebb felnőttek, mind a demenciában szenvedők esetében.