A kávézacc felhasználásának csodálatos módját fedezték fel

Miután kávéfőzésre használják, a kávézacc hulladékká válik. A világszerte virágzó építőipari piac, az erőforrás-igényes beton iránti egyre növekvő kereslet is újabb környezeti kihívásokat okoz.

„A természetes homok folyamatos kitermelése világszerte – jellemzően folyómedrekből és partokból – az építőipar gyorsan növekvő igényeinek kielégítése érdekében nagy hatással van a környezetre” – mondta Jie Li, az RMIT mérnöke.

„Az erőforrások véges volta és a homokbányászat környezeti hatásai miatt kritikus és hosszú távú kihívásokat jelent a fenntartható homokellátás fenntartása. A körforgásos gazdasági megközelítéssel távol tarthatnánk a szerves hulladékot a hulladéklerakóktól, és jobban megóvhatnánk az olyan természeti erőforrásainkat is, mint a homok.”

Az olyan szerves termékeket, mint a kávézacc, nem lehet közvetlenül a betonhoz adni, mert olyan vegyi anyagok szivárognak ki belőlük, amelyek gyengítik az építőanyag szilárdságát. Ezért a csapat alacsony energiaszintet használva több mint 350 °C-ra hevítette a kávéhulladékot, miközben megfosztotta azt az oxigéntől.

Ezt a folyamatot pirolízisnek nevezik. Ez lebontja a szerves molekulákat, és egy porózus, szénben gazdag szenet, úgynevezett bioszén keletkezik, amely képes kötéseket kialakítani és ezáltal beépülni a cementmátrixba.

A kutatók figyelmeztettek, hogy még fel kell mérniük a cementtermékük hosszú távú tartósságát. Most azon dolgoznak, hogy teszteljék, hogyan viselkedik a hibrid kávé-cement fagyasztási/olvadási ciklusok, vízfelvétel, kopás és sok más stresszhatás alatt.

A csapat azon is dolgozik, hogy más szerves hulladékforrásokból, többek között fából, élelmiszer-hulladékból és mezőgazdasági hulladékból biohabarcsot állítson elő.

„Kutatásunk még korai szakaszban van, de ezek az izgalmas eredmények innovatív módot kínálnak arra, hogy jelentősen csökkentsük a hulladéklerakókba kerülő szerves hulladék mennyiségét” – mondta Shannon Kilmartin-Lynch, az RMIT mérnöke.