Tudomány
Megoldották a tudósok az évtizedek óta tartó tengerészeti rejtélyt
A kutatók évtizedek óta vizsgálják a Déli-óceánból érkező rejtélyes kvákogó hangot
Bármilyen furcsán hangzik ez is, ez nem egyszeri esemény volt, és még egy kvákogó nevet is kiérdemelt magának, „bio kacsa”.
Két évtizeddel azután, hogy a tengeralattjáró személyzete először észlelte a hangot, egy kutatócsoport rögzítette a rejtélyes jelenséget – négy kitörésnyi kvákogáshoz hasonló hangot, – miközben hangtérképet készített a Fidzsi-szigetek déli medencéjéről.
Négy évvel később, 1986-ban Ross Chapman a Victoria Egyetemről csatlakozott a projekthez. „Felfedeztük, hogy az adatok új információk aranybányáját tartalmazzák az óceán sokféle hangjáról, beleértve a tengeri emlősök hangjait is” – mondta egy nyilatkozatában.
A furcsa kvákogó hangra utalva kifejtette: „A hang annyira ismétlődő volt, hogy először nem tudtuk elhinni, hogy biológiai eredetű”. Miután azonban beszéltek ausztrál kollégáikkal, kiderült, hogy hasonló zajokat észleltek más, Új-Zélandhoz és Ausztráliához közeli helyeken is.
Chapman most úgy véli, hogy amit a kutatók 1982-ben kihallgattak, az egy tengeri állatok közötti beszélgetés volt: „Talán a vacsoráról beszélgettek, talán szülők beszélgettek a gyerekekkel. A legmeglepőbb az volt, hogy amikor az egyik beszélő beszélt, a többiek csendben voltak, mintha hallgatóztak volna” – mondta Chapman. „Aztán az első beszélő abbahagyta a beszédet, és hallgatta a többiek válaszait.”
Egy 2014-ben közzétett tanulmány szerint a hangért felelős állat az antarktiszi minkebálna. A kutatók azután jutottak erre a következtetésre, hogy összehasonlították a „biokacsáról” készült felvételeket az e bálnafaj hangadásával, és meggyőző hasonlóságokat találtak az impulzusok frekvenciája és száma között.
Ami ezeket az új felfedezéseket illeti, Chapman az Amerikai Akusztikai Társaság virtuális 187. Találkozójának, az Acoustical Society of America, a közelmúltban megrendezett 187. találkozójának részeként mutatta be eredményeit.