Tudomány

Roska Botond magyar tudós visszaadhatja a vakok látását

A látás visszaszerzése a kutató szerint hasonlóan működik egy rehabilitációhoz

Roska Botond kapta idén az orvosi Wolf-díjat, amit sokan a Nobel-díjjal egyenértékűnek ismernek el. Roska Botond José-Alain Sahellel megosztva nyerte el a díjat egy közösen jegyzett tanulmányuk után, amelyben beszámoltak az első vak betegről, aki visszanyerte a látását – adta hírül az rtl.hu.

Roska Botond magyar tudós visszaadhatja a vakok látását
Roska Botond
Fotó: MH-archív/Bodnár Patrícia

Roska Botond, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja kapta idén az orvosi Wolf-díjat. A Nobel-díj előszobájának is nevezett díjat a vak emberek látásának helyreállításáért nyerte el a Svájcban élő magyar idegkutató – írta korábban közleményében az MTA. A betegek, akik korábban legfeljebb a sötét-világos eltérést érzékelték, a kezelés után képesek voltak különféle tárgyakat elkülöníteni. A módszert folyamatosan fejlesztik – tájékoztatott az rtl.hu.

Roska Botond a bázeli Institue of Molecular and Clinical Ophtalmology igazgatója és a budapesti Brain Vision Center egyik alapítója. A 2024-es orvosi Wolf-díjat José-Alain Sahellel megosztva nyerte el. Közösen jegyzett, 2021 májusában megjelent korszakos tanulmányukban számoltak be az első vak betegről, aki részben visszanyerte látását.

Elmondta, hogy már négy-öt ilyen páciensük is van. Ők korábban mind vakok voltak, most viszont már tárgyakat fel tudnak ismerni, de arcot még nem, és olvasni még nem tudnak. Most már ezen dolgoznak, vagyis hogy a betegeik arcokat is fel tudjanak ismerni.

Az eljárás, amivel dolgoznak, Roska Botond szerint nagyon egyszerű. Ezt úgy magyarázta, hogy az emberi szemben a retina veszi fel és dolgozza fel a fényt. Ennek a retinának három része van. Az első egy fényérzékelő réteg, ami olyan, mint egy fényképezőgépen. Utána van egy „számítógép” benne, majd pedig az így feldolgozott információt „behuzalozzák az agyba”.

Az eljárásuk lényege, hogy úgynevezett vírusvektorokat alkalmaznak, amik olyanok, mint a kis labdák, amikben van egy fényérzékelő fehérjét kódoló gén és egy „postai cím”, ami a retina egyik sejttípusához irányítja a fényérzékelő komponenst.

„És akkor egy vak retinában egyfajta sejttípus az fényérzékelő lesz” – magyarázta az eljárás lényegét a professzor az RTL Híradónak.

Először olyan sejteket céloztak így meg, amelyeket könnyű volt eltalálni, de éppen emiatt nem is hozott olyan jó eredményt. Most olyan sejtekre „lőnek”, amelyeket nehezebb megtalálni, de a számítások szerint jobb eredményre vezethetnek.

A látás visszaszerzése a kutató szerint hasonlóan működik egy rehabilitációhoz.

„Az első pár betegünk több éve vak volt. És meg kell tanulniuk újra látni” – mondta Roska Botond.

Ezek azonban egyelőre klinikai kísérletek, nem olyan terápia, amit bárki megkaphat az orvosnál. Jósolni nem szeretne, hogy mikor lesz széles körben elérhető, viszont úgy számol, hogy az arcfelismerést lehetővé tevő terápia három éven belül eljuthat a kísérleti szakaszba. Ha egyébként ez már most rendelkezésre állna, akkor a magyar páciensek egy része erre már elő van készítve, mivel Roska Botondéknak számos együttműködése van, például a Semmelweis Egyetem szemészeti klinikájával is.

Roska Botond szerint az alaptechnológiák megvannak arra, hogy a vakság állapotán segíteni lehessen, hiszen képesek fényérzékennyé tenni sejteket. A különböző látásvesztések azonban eltérő terápiákat igényelnek, amiket adott esetben több évtized alatt lehet kidolgozni. Az számít, hogy erre mennyi erőforrást hajlandó áldozni a társadalom. Magyarul a pénzen múlik szinte minden, abból viszont nem áll rendelkezésre korlátlan mennyiség, és vannak a világon más betegségek is.

Roska Botond szerint egyre több vak ember lesz a világon, amit részben az okoz, hogy az emberek tovább élnek. A vakságnak egy része pedig öregségi vakság.

„A másik pedig az, hogy egyre nagyobb számú rövidlátó lesz a világon” – mondta, majd hozzátette, hogy Ázsiában a gyerekek 95 százaléka rövidlátónak számít. Ezek egy része idős korban vaksággal összefüggő problémákat okoz.

Bár a díjaknak nem szokott túl nagy jelentőséget tulajdonítani, a Wolf-díj annyiban mégis segíthet, hogy megmutatja a cégeknek, hogy ez egy olyan probléma, amelybe érdemes befektetni.

Kapcsolódó írásaink