Tudomány

A tudósok most kifejlesztettek egy titkos fegyvert, amellyel felveszik a harcot a katasztrófát okozó óriásvaranggyal

Az óriásvarangy stressz esetén olyan erős mérget bocsát ki, amely képes megölni a krokodilokat

Évtizedek óta hatalmas gondot okoz Ausztráliában az óriásvarangyok mintegy kétszázmillió példányt számláló populációja. Az invazív faj tagjai stressz esetén olyan erős mérget bocsát ki, amely képes megölni gyíkokat, kígyókat, krokodilokat – szinte mindent, ami meg meri támadni. Az ausztrál tudósok most kifejlesztettek egy titkos fegyvert – írta meg a hirado.hu.

A tudósok most kifejlesztettek egy titkos fegyvert, amellyel felveszik a harcot a katasztrófát okozó óriásvaranggyal
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Önkéntes varangybefogók csapata küzd azért, hogy visszaszorítsák a területen a mintegy kétszázmillió óriásvarangyot számláló invazív faj populációját.

A Dél- és Közép-Amerikában őshonos barna, szemölcsös bőrű kártevő azóta okoz pusztítást Ausztráliában, hogy 1935-ben Queensland államban szabadon engedték, hogy felfalja a cukornádbogarakat.

Az óriásvarangy stressz esetén olyan erős mérget bocsát ki, amely képes megölni gyíkokat, kígyókat, krokodilokat – szinte mindent, ami meg meri támadni. Egy külvárosi környezetben ez a kutyákat és macskákat is magában foglalja. A mérgük lenyelése szapora szívverést, görcsöket, bénulást, sőt egyes állatoknál akár halált is okozhat. Embereknél erős fájdalmat okozhat.

Az ausztráloknak azonban van egy titkos fegyverük – egy olyan csalogatóanyag, amely vonzza a varangyok ebihalait, így egy csapásra több ezret lehet elpusztítani.

Rob Capon professzor, a Queenslandi Egyetem természetes termékekkel foglalkozó vegyésze és Rick Shine professzor, a Macquarie Egyetem evolúcióbiológusa és ökológusa közösen kifejlesztettek egy titkos fegyvert, ami visszaszoríthatja az invazív faj populációját.

Shine észrevette, hogy a varangy ebihalai még a zavaros vízben is képesek a rivális nőstények által lerakott tojások felé úszni, amelyeket a táplálék és a méreganyag-raktárak felhalmozásához megesznek.

„Kiderült, hogy valamilyen kémiai jelzést követnek, amelyet az ikrák bocsátanak ki” – mondta Capon.

A vizsgálathoz azonban rengeteg tetemre volt szükségük. Az egyetem etikai bizottságának való megfelelés és a szükséges számú halott varangy megszerzése érdekében Capon és csapata létrehozta a „Cane Toad Challenge” elnevezésű kihívást. A program arra ösztönözte a háztáji vadászokat, hogy találják meg a varangyokat, és küldjék be a fogásukat. A program elég elpusztult varangyot termelt ahhoz, hogy az egyetemnek több éven át elegendő kísérleti alany álljon rendelkezésére.

A kutatócsapat sikeresen azonosította az ebihalakat vonzó feromont, kivonta a varangyokból, és olyan folyadékká dolgozta fel, amely csalétekként használható.

Az új módszer lényege, hogy a csalit – egy átitatott követ – egy csapdába helyezik, amelyet az ebihalak közelébe merítenek, és arra csábítják őket, hogy egy lyukon keresztül beússzanak.

„Az ebihalak csapdázása nagyon jó kiegészítője a varangyirtásnak” – mondta a csapat.

A szakemberek elismerték, hogy az óriásvarangyok teljes kiirtása az országban lehetetlen, de az invazív faj populációjának visszaszorítása segít megvédeni a többi fajt, melyekre veszélyt jelentenek az óriásvarangyok.

Kapcsolódó írásaink