Bizonyítékokat találtak az időutazásra

Mint írják, az a kérdés, hogy lehet-e az időben visszafelé haladni, komolyabb formában először Albert Einstein 1916-ban publikált általános relativitáselmélete kapcsán vetődött fel.

Einstein az általános relativitáselméletben egy olyan négydimenziós koordináta-rendszerben egyesítette a teret és az időt, amelyben a három térkoordinátát az idő negyedik koordinátájával egészítette ki. Mivel Einstein a gravitációt a téridő görbültségére vezette vissza, amiből a véges, de határtalan (táguló) világegyetem modellje is megszületett; így ebben a modellben az idő – elméletben – visszatérhet önmagába, tehát visszafelé is haladhat, vagyis lehetséges az időutazás.

Einstein egyik munkatársa, Kurt Gödel osztrák matematikus később arra jutott, hogy az idő a térrel együtt képes körvonallá hajolni.

1963-ban három amerikai tudós, Ezra Newman, Theodore Unti és Louis Tamburino az einsteini egyenletek olyan újabb megoldását fedezte fel, ami – Gödel extrapolációjához hasonlóan –, megengedte az időutazást. Kip Throne Nobel-díjas amerikai elméleti fizikus és kollégái egy 1988-ban publikált tanulmányukban már nemcsak azt állították az einsteini mezőegyenletek megoldásaiból kiindulva, hogy az időutazás lehetséges, hanem azt, hogy az bizonyos feltételek esetén nagyon valószínű.

A Cambridge-i Egyetem elméleti fizikusai által most nemrég kidolgozott időutazás-szimuláció új megvilágításba helyezi az időutazás elméletét. A Physical Review Letter tudományos szaklapban publikált tanulmány az összefonódott részecskék múltba utazására dolgozott ki egy forradalmian új gondolatkísérletet.

A Cambridge Hitachi Laboratórium kutatóinak vizsgálatában az összefonódott részecskének csak az egyik párja vett részt magában a kísérletben, míg a másikat úgy manipulálták, hogy a kísérlet eredménye utólag megváltoztatható legyen. David-Arvidsson Shukur, a laboratórium szaktudósa egy szemléletes példán keresztül vázolja fel kísérletük lényegét.

Tételezzük fel, hogy valakinek ajándékot akarunk küldeni, és még ma feladjuk, hogy a harmadik napon biztos meg is kaphassa a csomagot. Csakhogy másnap – miután már feladtuk – ismerjük meg a megajándékozott kívánságát. A kronológiát tiszteletben tartva, hiába tudjuk meg, hogy milyen ajándékot szeretne a címzett, ha már egyszer a másik ajándékkal feladtuk a csomagot, nem lesz lehetőségünk a korrekcióra. Ehhez kapcsolódva képzeljük el, hogy a második napon beérkezett kívánság ismeretében meg tudjuk változtatni az előző nap feladott küldeményt.

A kutatók által elvégzett gondolatkísérletben sikerült megváltoztatni egy korábbi döntést abból a célból, hogy olyan eredmény szülessen, amit utóbb határoztak el.

Maga a kísérlet úgy nézett ki, hogy az adott fotonnak megfelelő tulajdonságok esetén egy érzékelőbe kellett érkeznie. Amikor a kutatók kiderítették, hogy melyek ezek a tulajdonságok, sikerült úgy manipulálniuk a foton összefonódott párját, hogy az megváltoztatta az eredeti fotont.

„A felvetésünk nem időgép, hanem fejesugrás a kvantummechanika alapelveibe. Ezek a szimulációk nem teszik lehetővé azt, hogy megváltoztassuk a múltat, de arra alkalmasak, hogy jobb jövőbeli eredményt kapjunk akként, hogy a tegnap problémáit ma kijavítjuk – értékelte a gondolatkísérlet eredményét David-Arvidsson Shukur, a Cambridge Hitachi Laboratórium szaktudósa.