A pupillák mérete összefügg az intelligenciával

A közelmúltban végzett tanulmányok sora talált némi összefüggést a pupillaméret és bizonyos kognitív képességek között. A kapcsolatot azonban bizonytalanság és ellentmondás övezte, miután számos tanulmány nem tudta megismételni ugyanazokat az eredményeket – egyesek szerint a nagyobb kiindulási pupillaméret magasabb kognitív képességekkel járt együtt, mások viszont ennek ellenkezőjét találták. E tanulmányok közül sokan a kis mintanagyság miatt is szenvednek.

A Cognition című folyóiratban megjelent új tanulmányban a Georgia Institute of Technology két pszichológusa azzal érvel, hogy a korábbi kutatások ellentmondásos eredményei a következetlen megvilágítás következményei. Miután a megvilágítást kontrollálták, felfedezték, hogy a nagyobb alapszintű pupillaméret szoros kapcsolatban áll a folyékony intelligenciával, a munkamemória-kapacitással és a figyelemszabályozással.

Két közös kísérletben több mint 500, 18 és 35 év közötti ember pupilláját mérték meg nagy teljesítményű kamerával és számítógéppel. Mivel a pupillatágulás egyértelműen összefügg a környező fény erősségével, a kutatók gondoskodtak arról, hogy a laboratóriumban a világítást egyenletesen halványan tartsák.

A szemkövető készüléket ezután használták, miközben néhány résztvevő egy sor kognitív feladatot végzett, amelyek célja a „folyékony intelligencia” – a gyors gondolkodás és a rugalmas érvelés képessége az új problémák megoldása érdekében –, a „munkamemória-kapacitás” – az információ hosszú időn át történő megőrzésének képessége – és a „figyelemkontroll” – a figyelem irányításának képessége - tesztelése volt.

A nagyobb kiindulási pupillaméret minden esetben szorosan összefüggött az említett feladatok elvégzésének nagyobb képességével.

De milyen természetű ez a kapcsolat? Puszta korrelációról van szó? A kutatás nem kereste kifejezetten az ok-okozati összefüggés azonosítását, de gyanítják, hogy valami köze lehet a locus coeruleushoz, egy kis helyhez, amely az agytörzs felső részén található, és mély idegi kapcsolatokkal rendelkezik a központi idegrendszer többi részével. Az agy e kevéssé ismert résében zajló aktivitás nemcsak a pupillaméret változásával áll szoros kapcsolatban, hanem szerepet játszik az agyi aktivitás szélesebb körű szerveződésében is, amely az összetett feladatok elvégzéséhez szükséges.

A kutatók azt állítják, hogy van valamiféle kapcsolat a „jól működő” locus coeruleus, a feladatokban való jó teljesítmény és a nagyobb pupillaméret között.

„Az egyik lehetőség az, hogy a magas képességű egyének még a passzív alapállapot alatt is feladatkészebb állapotban vannak, és a fázisos locus coeruleus aktivitás optimális szintjén” – állapítják meg a tanulmány szerzői tanulmányukban.

„Egy másik lehetőség, hogy a magas képességű egyének optimálisabban szabályozzák a locus coeruleus aktivitását, és ez lehetővé teszi számukra, hogy jobban át tudjanak váltani egyik mentális állapotból a másikba; konkrétan a locus coeruleus aktivitásának magas tónusú feltáró módjáról a fázisos kihasználó módra való átváltásra. Az egyik mentális állapotról a másikra való átkapcsolás ezen funkciója összhangban lenne a locus coeruleus működésének hálózat-visszaállítás elméletével és a pupillaméret – kognitív képesség kapcsolat különböző értelmezéseivel is” – tették hozzá.