A zsenik agya más

A történelem folyamán, az általunk zseniknek nevezett embereknél számos hasonló jellemvonást figyelhettünk meg. A zsenik minden nehézséggel szemben állhatatosan küzdenek. Sokuk hátrányos helyzetből indul, és ez talán még fel is tüzeli őket arra, hogy a kreativitás legmagasabb szintjére jussanak el.

Elbukhatnak, az ötleteik zsákutcába futhatnak, de képesek újra és újra felállni, hogy folytassák kitartó harcukat a céljaik eléréséért.

A zseniális 20. századi tudós, Albert Einstein állítólag maradéktalanul magáénak tudta ezeket a jellemvonásokat. Motiváltsága és határtalan kíváncsisága legendásnak számított. Az agya olyan rendkívüli képességekkel bírt, amelyek a mélyebb gondolkodást is elősegítették. Einstein agyát az 1955-ben bekövetkezett halála óta formaldehidben tartották, és nem olyan régen vették alaposabban górcső alá a tudósok.

Az egyik szembetűnő dolog, amit találtak, hogy sokkal vastagabb kérgestesttel rendelkezett, mint másoké. A kérgestest a bal és a jobb agyféltekét összekötő idegrostköteg.

A tudósok úgy vélik, hogy a kérgestest segíti az agy különböző részeinek a kommunikációját, illetve a kreativitást és a magasabb rendű gondolkodást.

De vajon az agy fizikai jellemzői jelentik az intelligenciát meghatározó egyetlen tényezőt?

Amikor megnézzük az agy fizikai szerkezetét, látjuk-e azokat az összefüggéseket, amelyek által zsenivé válhat valaki?

Sok mindent megmutat az agy szerkezete, és be is bizonyosodott a látható különbség, azonban a kutatók véleménye az, hogy ez nem egy veleszületett adottság, hanem gyermekkorban és fiatalkorban alakul ki a szocializáció alatt. Természetesen kell hozzá egy olyan személyiség, aki nyitott ezekre az impulzusokra.

Néhány tudós azonban azon kezdett gondolkodni, hogy ezek a lángelmék olyan ötletekbe láttak bele, amelyek rajtuk kívülálló forrásból származtak.

A zseniknek hozzáférésük van egy másfajta tudatszinthez, ahonnan ötleteket küldenek nekik?

Vagy képesek letölteni ezeket, miközben álmodnak?

Van valamilyen felettes erő, amelyhez kapcsolódva lehívhatóak fejlettebb technológiák?

Sok tudós említette a tudatalatti szerepét a felfedezéseikben, illetve a felfedezésekhez vezető úton.

Edison, Marconi, Kettering, Tesla, Einstein és mások rendkívüli módon tudták használni a tudatalatti erejét. A kutatások szerint a legnagyobb tudósok és kutatók eredményességében meghatározó szerep jutott a képességüknek, hogy cselekvésre bírják a tudatalatti hatalmát.

Friedrich Kekule von Stradonitz híres vegyész például úgy használta a tudatalattiját, hogy amikor végleg zsákutcában érezte magát a benzol molekula hat szénatom és hat hidrogénatom szemléltetésében, akkor feladta, és a tudatalattira bízta magát. Nem sokkal később, amikor egy londoni buszra akart felszállni, a tudatalattija egy farkába harapó és cigánykereket hányó kígyó képét villantotta fel a tudatos elméjében.

Ez a tudatalattiból előpattanó kép a mai benzolgyűrűként ismert körkörös atomelrendeződés.

Nikola Tesla nem is tagadta, hogy amikor egy új találmány ötlete támadt fel benne, mindig a képzeletében építgette, javított rajta, módosította, és ha ott készen volt, akkor kezdett bele a fizikai kivitelezésbe, már a kész tervekkel adta át a technikusoknak a találmányt.

Nem véletlenül ismételgette, hogy: „Berendezéseim egytől egyig úgy működnek, ahogyan elképzeltem őket. Húsz év óta egyetlen kivételre sem volt példa.”