A világ egyetlen hidegvérű emlősállata egy szigeten élt

Egy, az erőforrásokban szegény földközi-tengeri szigeten csapdába esett emlős azonban valami egészen rendkívüli dolgot tett, és megfordította a normát, és a világ egyetlen hidegvérű emlősévé vált.

Egy régen kihalt kecskefaj, a Myotragus balearicus egykor a Baleár-szigeteket az európai kontinenssel összekötő szárazföldön barangolt. Itt maradt, és ahogy a Baleár-szigeteket körülölelte a tenger, az ősi kecske a mai Mallorca spanyol szigetén találta magát.

A mindössze 45 centiméteres magasságú állatok a túlélés érdekében egy sor morfológiai változáson mentek keresztül, amelyek rövidebb végtagokat, kisebb agyméretet és kisebb érzékszerveket eredményeztek – gyakorlatilag törpe fajjá váltak. Ezek a kecskék egyben az első olyan állatok, amelyeknél olyan csontstruktúrákat fedeztek fel, mint amilyenek a hüllőknél találhatók.

A hüllők nagyon lassan nőnek, és képesek a növekedésüket az erőforrások elérhetőségétől függően szabályozni vagy akár teljesen leállítani. A növekedés ütemének ez az időszakos lelassulása vagy leállása árulkodó jeleket hagy e fajok csontjain.

A kutatók a kihalt kecske csontjának szövettanát vizsgálva ugyanezeket a lamellás zónájú szöveteket találták, amelyeket korábban csak ektotermikus hüllőknél találtak. A csapat összehasonlította a kecskecsontokat a krokodilokéval, és figyelemre méltó hasonlóságokat találtak, ugyanolyan lassú és rugalmas növekedési ütemet, sőt a növekedés teljes leállását is. Azt is megállapították, hogy a M. balearicus meglehetősen későn, körülbelül 12 éves korára érte el az ivarérettséget; ezzel szemben egy tipikus kecskefaj kilenc hónapos kora előtt elérheti az ivarérettséget, az MSD Állatorvosi Kézikönyv szerint.

A kutatások arra is utalnak, hogy ezek a kecskék sokkal lassabb életmódot folytathattak, mint a tipikus modern kecskefajok. Ahelyett, hogy a sziget szikláin szaladgáltak és ugráltak volna, több időt töltöttek volna a napsütésben, és lassabban mozogtak.

Ha csak a csontokat nézzük, az ellentmondásos. A hidegvérű fajoknál vagy ektotermáknál a csontok jellemzően lassan növekvő lamellás csontokból állnak. Azonban dinoszauruszfajoknál és madaraknál is találtak gyorsan növő fibrolamelláris csontokat, amelyek jellemzően melegvérű fajoknál találhatók. A kutatók számításba veszik, hogy létezhet egy harmadik köztes állapot is a teljesen meleg- vagy teljesen hidegvérűnek számító állapotok között.

A M. balearicus törpe kecske kiváló vizsgálati modell, mivel a szigeten, ahol élt, nem voltak természetes ragadozói. Mallorca erőforrásszegény szigetén hüllőszerű tulajdonságokat fejlesztett ki, amelyek lehetővé tették számára, hogy 5,2 millió éven át fennmaradjon, több mint kétszer annyi ideig, mint a szárazföldön élő fajok.

E tulajdonságok kialakulása miatt azonban sajnos a világ egyetlen hidegvérű emlősfaja nem élte túl az ember háromezer évvel ezelőtti érkezését a szigetre, ami – az általuk kedvelt növényfajok csökkenésével párosulva – valószínűleg a kihalásukat okozta.