A hangyák segítségével az emberek jobb szállítási hálózatokat tudnak építeni

A tudósokat az érdekelte, hogy a hangyák fészeképítési módszere inkább az egyes fajok evolúciós történelmének a következménye, vagy a jelenlegi ökológiai feltételek vannak inkább hatással rá. Azt találták, hogy az evolúció nem ad magyarázatot a variációkra, amelyeket megfigyeltek a különböző fajok fészkei között, hanem, hogy a környezet, amelyben a hangyák táplálkoznak és az a mód, ahogy szállítják az élelmet, azok a fő faktorok, amelyek szabályozzák, hogy az egyes fajok hogy építik a fészküket.
Ha az emberek az utakat jobban átalakítanák a városokon keresztülhaladó áruk és emberek számára, a közlekedési hálózat hatékonyabb lenne. A hangyák ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe, mint az emberek, amikor zsúfolt helyeken élnek. Sűrűn vagyunk a városokban, és elméletileg sűrűn kellene kapcsolódnunk, de korlátozott, hogy milyen szorosan lehetünk. Csak annyi hely van, hogy épületeket és utakat tervezzünk.

A Philosophical Transactions of the Royal Society magazinban publikált tanulmányban a tudósok két forrásból származó információkat elemeztek, mindkét forrás a Florida állambéli Archboldi Biológiai Rezervátumban van: az egyik korábban publikált adatokból és képekből származó körülbelül 397 hangyafészekről és a szerzők által végzett új tanulmányok 42 másik fészekről. Az összesen a 439 fészek 31 különböző hangyafajt képviselt.

Felfedezték, hogy a fészekstruktúrákat főleg olyan faktorok határozzák meg, mint például, hogy a hangyák egyedül vagy csoportban táplálkoznak, és hogy milyen módszerrel toboroznak hangyákat, hogy segítsenek a táplálékot találni és szállítani. Az állatok aktivitása és viselkedése nagyobb szerepet játszik a fészekszerkezetben, mint bármely belső evolúciós sablon. Gondolhatunk úgy magára a fészekre, mint egy közlekedési hálózatra, itt élnek a hangyák, de egyfajta országút is, ahol a dolgokat be- és kimozgatják.

A kutatók 4, a hangyáknál gyakori táplálkozási stratégiát vizsgáltak. Vannak fajok, ahol az egyedek vadásznak élelemre. Másoknál egy hangya táplálékot hoz a fészekbe, így toborozva társakat, hogy kísérjék el a táplálékforráshoz. A hangyák egy folyamatos ösvényt hoznak létre a táplálékforrás és a fészek között, amely hónapokig megmarad, vagy egy feromonsávot hagynak hátra, amelyet a kolónia tagjai nagy számban követnek – a kutatók ezt a jelenséget úgy nevezik, hogy tömeges toborzás.

A hangyafészek egy csatornából áll, amely lefelé vezet egy felvételi irodához, ahol besorozzák a kolónia tagjait a táplálékkereséshez és táplálékszállításhoz. A felvételi irodából csatornák vezetnek lefelé más szobákhoz, amelyeket csatornák kötnek össze még mélyebb szobákkal. A szobák különböző célokra vannak, mint például élelem- és hulladékraktározás és az utódok nevelése.
A kutatók azt várták, hogy egy olyan hangyafajnál, amely tömegtoborzásos táplálkozási módot folytat, a fészek „toborzóirodája" nagyobb lesz, mint más fajoknál, mert ezekre a helyekre szükség van, hogy nagy számú hangyák tudjanak kölcsönhatni. És azt találták, hogy valóban ez a helyzet. De azt is várták a kutatók, hogy a tömegtoborzásos táplálkozók fészkeinek hálózata sűrűbb – ami azt jelenti, hogy nagyobb számú kapcsolat van a kamrák között –, mint a más fajok által épített fészkeknél, mivel a sűrűbb hálózat megkönnyíti a hangyák és források nagyobb mozgását a fészekben.

De a kutatás azt mutatta, hogy mind a 4 táplálkozási stratégiájú hangyafaj hálózatsűrűsége viszonylag kicsi volt, még a nagy fészkekben is, ahol több száz kamra van. A tanulmány feltárta, hogy a legtöbb kamrájú fészkeknek van általában a legkisebb hálózatsűrűsége.
A dolgozatban a kutatók azt írják, hogy a felfedezés egyszerűen egy építészeti feladat lehet: a kamrák közti túl sok csatorna gyengítheti a fészek szerkezeti integritását, ami az egész rendszer összeomlását okozhatja. A hangyáknak egyensúlyba kell hozniuk a nagyon összekapcsolt fészkek hatékonyságát az építészeti stabilitással. Egyrészt azt akarják, hogy a szállítás gyorsabb legyen, de ha elkezdenek túl sok kapcsolatot létesíteni, a fészek összeomlik.