Egy 900 éves magyar nő arca elevenedett meg Brazíliában

A brazil dizájner egy életveszélyes helyzet után, egyfajta önterápia részeként kezdett el antropológiával foglalkozni, mára pedig az arcrekonstrukciók egyik legnagyobb szaktekintélyévé vált, munkájának még magyar vonatkozása is van.

Az ember rendkívül társas teremtmény, komoly késztetést érzünk arra, hogy kapcsolódjunk másokkal. Sokszor észre sem vesszük, mennyire érdekes számunkra a többi ember, így vagy úgy, de még a leginkább magának való személyt is foglalkoztatják a fajtársai. Valahol éppen azért olvasunk könyveket, híreket, azért nézünk filmeket, sorozatokat, hogy megismerjük a többiek történeteit, gondolatait. A kapcsolódás pedig nem csupán az élők esetében fontos: a múlt embereiről is szeretünk beszélgetni, elég a szűk körben elmesélt, a nagyszülőkről, dédszülőkről szóló családi emlékekre gondolni.

A halottakkal való közvetett érintkezésben emellett óriási segítséget jelenthet a történelem és a régészet, illetve ezek segédtudományai. A tudás és a technológia fejlődésének hála napjainkban egészen elevenen képesek megjeleníteni a múlt embereit.

Részben ehhez járul hozzá a fizikai antropológia, amely régészeti közegben alkalmazva a történelmi időknek és az azokat megelőzően elhunyt személyek testi tulajdonságainak a feltárásával foglalkozik. A területnek köszönhetjük azokat a népszerű arcrekonstrukciókat, amelyeket koponyák vizsgálatát követően készítenek el az arra szakosodott kutatók.

Az ilyen típusú rekonstrukciók egyik legismertebb mestere manapság Cícero Moraes.

A brazil 3D-s dizájner törvényszéki arcmodellezésre specializálódott, bő tíz év leforgása alatt a terület egyik legkiválóbb szakértője lett, számos hazai és külföldi elismerésben részesült.

A teljesség igénye nélkül: megelevenítette korábban egy csatában elesett középkori férfi, egy közel 10 ezer éves nő, egy bronzkori nő, ősi rokonunk, a hobbit, valamint az egyik leghíresebb fáraó, Tutanhamon arcát. Munkáinak teljes listája – portugál leírással – itt érhető el.