Tudomány
Királyi palota falának 2900 éves téglája ősi növényi DNS-t rejt
Pillanatképet nyújt a mai Irak ősi növényi életéről
Az agyagtégla 2900 évre nyúlik vissza, a lelet pontos datálását a rajta található felirat tette lehetővé. Az akkád nyelven, ékírással írt felirat egyértelműen kimondja: „Ashurnasirpal asszír király palotájának tulajdona”.
A tégla jelenleg a Dán Nemzeti Múzeumban található, és a múzeumban 2020-ban egy digitalizálási projekt során a kutatók rájöttek, hogy lehetséges lehet DNS-t kinyerni a belső magjából, amely évezredekig feküdhetett ott, védve a szennyeződéstől.
A korabeli mesteremberek ezt a téglatípust sár, szalma és néha állati trágya keverékének napon történő szárításával készítették. Az a tény, hogy az agyagot nem tették ki a tűz extrém hőjének, azt jelenti, hogy a benne rekedt genetikai anyagnak jó esélye volt arra, hogy megmaradjon az idők során.
Egy olyan protokollt adaptálva, amelyet általában csontokból történő DNS-nyeréshez használnak, a csapat sikeresen összegyűjtötte és szekvenálta a tégla keletkezésének idejéből, Kr. e. 879 és 869 közé visszamenőleg származó DNS-t.
„Nagyon izgatottak voltunk, amikor felfedeztük, hogy egy 2900 éves agyagtéglából sikeresen ki lehet nyerni a szennyeződéstől hatékonyan védett ősi DNS-t” – mondta a kutatás közös első szerzője, Sophie Lund Rasmussen, az Oxfordi Egyetem munkatársa a közleményében.
A kivont DNS szekvenciáit a régió modern botanikai feljegyzéseivel, valamint az ősi asszír növényleírásokkal összehasonlítva a kutatócsoport 34 különböző rendszertani növénycsoportot tudott azonosítani, köztük a káposztafélék (Brassicaceae), a kenderfélék (Ericaceae), a babérfélék (Lauraceae) és a fűfélék (Triticeae) csoportját.
„A téglán található felirat miatt az agyagot egy adott régió egy viszonylag meghatározott időszakához tudjuk rendelni, ami azt jelenti, hogy a tégla a biológiai sokféleség időkapszulájaként szolgál, amely egyetlen helyszínre és annak környezetére vonatkozó információkat tartalmaz. Ebben az esetben egyedülálló hozzáférést biztosít a kutatók számára az ókori asszírokhoz” – magyarázta a közös tanulmány első szerzője, Troels Arbøll, szintén az Oxfordi Egyetemről.
Ez a projekt nemcsak fényt derített az évezredekkel ezelőtt itt jelenlévő növényfajokra, hanem megnyitotta annak lehetőségét is, hogy a technikát más leletekben rejlő titkok feltárására is alkalmazzák. Az agyagtárgyak mindenütt jelen vannak a régészeti lelőhelyeken világszerte, és gyakran pontosan keltezhetők, így rengeteg más anyagot is fel lehet most tárni.
És nem csak növényi DNS-ről van szó. Ebben a konkrét esetben a növényi genetikai anyag volt a leggazdagabb és a legjobban megőrződött, de nincs ok arra, hogy más relikviákból ne lehetne állati vagy rovar-DNS-t kinyerni. Ha többet tudunk az ősi biológiai sokféleségről, az értékes kontextust biztosít a mai fajpusztulással foglalkozó kutatók számára.
Ha ezt hozzáadjuk az elveszett civilizációkkal kapcsolatos új ismeretek lehetőségéhez, akkor világossá válik, hogy ez számos tudományág tudósai számára áldásos lehet.
„Ez a kutatási projekt tökéletes példája az interdiszciplináris együttműködés fontosságának a tudományban, mivel a vizsgálatba bevont sokféle szakértelem holisztikus megközelítést biztosított az anyag vizsgálatához és az abból származó eredményekhez” – mondta Rasmussen.
