Évezredekkel előttünk már kultúrát hozott létre egy másik faj

Jelenleg szakértők vizsgálják, hogy az úgynevezett „majomemberek” egy csoportjának sikerült-e összetett, emberszerű kultúrát létrehozni – méghozzá több ezer évvel azelőtt, hogy saját fajunk, a Homo sapiens ezt megtette volna. A tudósok által összegyűjtött bizonyítékok jelenleg arra utalnak, hogy Dél-Afrikában körülbelül 300 000 évvel ezelőtt kialakult egy összetett „majomember-kultúra" olyan gyakorlatokkal és hiedelemrendszerrel, amelyek általában csak a modern emberiséghez köthetőek.

A rejtélyt csak fokozza, hogy ezek a bizonyos „majomeberek”, a kihalt Homo naledi faj a mi agyunk mindössze harmadával rendelkezett, vagyis alig volt csak nagyobb, mint egy átlagos csimpáznak.

Mint arról a The Independent összefoglaló cikke beszámol, habár a kutatás még zajlik, ha sikerrel zárul, az azzal is járhat, hogy az emberi evolúció alapvető aspektusaira új szemmel tekintsünk. A mostani bizonyítékok alapján (bár ezek még nem kikezdhetetlenül biztosak), a Homo naledi képes volt pár olyan dologra, amiket eddig kizárólag a saját fajunkhoz kötöttünk:

• Hitek a túlvilágban (tehát, hogy az élet folytatódik a halál után, illetve foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mi történik a halál után).
• Hitték, hogy a túlvilág valamiféle „alvilágban” található, amely az élők világa alatt (nem pedig felette) helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy kialakulhatott valami nagyon kezdetleges kozmológiájuk.
• Igényük volt arra, hogy fizikailag temessék el a halottaikat az említett alvilágban.
• Sírtárgyakat is eltemettek közösségük halott tagjai mellé – ez arra utal, hogy azt hitték, hogy a halottak ezeket valamilyen módon felhasználhatják a túlvilágon.
• Rituálékat tartottak, így a temetkezéssel összefüggő étkezéseket, „halotti tort” ültek.
• Ezeket a rituálékat az említett „alvilágban” tartották.
• Kezdetleges művészetet (absztrakt ábrákat) hoztak létre az „alvilág” legalább egyik temetkezési kamrájának bejárata körül.
• Mindehhez szükség volt egy viszonylag összetett világítási rendszerre (akár kisebb tüzek és/vagy fáklyák egymásutánja), hogy lehetővé tegye számukra, hogy behatoljanak az „alvilágukba”, és oda vigyék a halottaikat.

Az említett, Homo naledi „túlvilága” vagy „alvilága” Dél-Afrika északkeleti részén, a Rising Star Cave barlangrendszer mélyén helyezkedik el, és egy 130 méteres földalatti utazást igényelt a fő sírkamra elérése. Az útvonal egyáltalán nem könnyen járható: szűk átjárókon kell átkúszni, és egy közel függőleges „kéményen” kell leereszkedni. A geomorfológiai vizsgálatok alapján ez a kihívásokkal terhelt útvonal hasonlóan nehéz lehetett a Homo naledi idejében is, ami arra utal, hogy faj tagjainak kifejezett erőfeszítést kellett tenniük, hogy eltemessék a halottaikat, és elvégezzék a szertartást. Mindez egyfajta „ideológiai vízió” meglétére is utal.

A felfedezés azonban nem mentes a tudományos világ ellentmondásos megítélésétől. A kérdés kapcsán a legvitatottabb aspektus a lény agymérete, amely alig nagyobb, mint egy csimpánzé. A folyamatban lévő kutatás épp ezért nagyrészt a koponyatöredékek további részletes vizsgálatát jelenti, hogy jobban megértsük ezen lények agyának a szerkezetét és a szerveződését. Eddig legalább 30 egyed maradványait találták meg, és valószínű, hogy a következő hónapokban és években továbbiakat fedeznek fel.

Az már most látszik, hogy a kisebb agyméret ellenére a Homo naledi egyedeinek nagyon jól fejlett, emberszerű elülső lebenyei voltak – ez az agynak az a területe, amely részt vesz a tervezésben és a nyelvi készségekben. Azonban, hogy a felfedezés kevésbé legyen ellentmondásos, a tudósoknak további bizonyítékokkal kell szolgálniuk arra vonatkozóan, hogy az agy mérete nem feltétlenül döntő a kognitív képességek szempontjából. Ez utóbbi, ha sikerül, az a szó szoros értelmében több évszázados tudományos meggyőződés lerombolását jelentené.

Az eddigi vizsgálat erősen arra utal, hogy a Homo naledi holttesteit szándékosan vitték be a barlangrendszerbe, és szándékosan temették el ott, az eddig összegyűjtött bizonyítékok pedig arra utalnak, hogy ezt a faj élő tagjai tették. Természetesen még több, igen komoly vizsgálatra van szükség, ami mindezt kikezdhetetlen módon támasztja alá.

A Homo naledi bonyolult temetkezési gyakorlatának a felfedezése azért rendkívül jelentős, mivel ez az első példája annak a viselkedésnek, amelyet a Homo sapiensszel nem rokon fajoknál találtak. Míg a neandervölgyiek, a Homo heidelbergensis és a modern emberek barlangi temetkezései közismertek, a Homo naledi kifinomult temetési rituáléi megkérdőjelezik azt, amit az őstörténetről tudni véltünk, tekintettel arra, hogy ez a faj távol helyezkedik el tőlünk a leszármazási fán.

Felmerül az is, hogy ezek a közös hiedelmek, amelyeken fajunk a Homo naledivel osztozik, vagy csupán véletlenek, vagy – ami további érdekes kérdéseket vetne fel – mélyebb őskori forrásból örököltek, tekintve, hogy a Homo sapiens és a Homo naledi közös ősei értelemszerűen mindkét fajt megelőzték. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a közelmúlt zoológiai kutatásai alapján számos rendkívül intelligens állatfaj (elefántok, csimpánzok, majmok, szarkák, delfinek satöbbi) megérti a halált mint jelenséget, és ezzel kapcsolatos viselkedést is kifejezésre juttat.