Az idő is relatív

Olyan, mintha csökkentett sebességgel néznénk egy filmet – idézi a Guardian a jelenségről készült tanulmány vezető szerzőjét, Geraint Lewist, a Sydney-i Egyetem asztrofizika-professzorát.

Az idődilatáció nevű hatást a világegyetem tágulása okozza, amit Albert Einstein már 1915-ben leírt az általános relativitáselméletében.

Az univerzum tágulásának egyik következménye, hogy a fény megnyúlik, miközben áthalad a kozmoszon, így nagyobb lesz a hullámhossza is – emiatt tűnnek vörösebbnek az ősi galaxisok. De az idő is megnyúlik, vagyis ha egy távoli objektum másodpercenként villan egyet, mire a fénye eléri a Földet, az univerzum tágulása miatt már több mint egy másodperces időközönként látjuk ugyanazokat a villanásokat.

A kutatók kvazároknak nevezett távoli, rendkívül erős fényforrások megfigyelésével igyekeztek megállapítani az idődilatáció mértékét a nagyon korai univerzumban. Az Aucklandi Egyetemen ezért részletes elemzéseket végeztek 190 kvazáron, és a Nature Astronomy folyóiratban megjelent tanulmány szerint sikerült a fényjelzésekben olyan mintákat találni, amelyeken keresztül tisztább képet kaptak arról, hogyan telik az idő több milliárd fényév távolságban.

Bár korábban valamiért nem sikerült megfigyelni az ősi univerzum idődilatációját, a csillagászok számítottak arra, hogy előbb-utóbb meglátják a jelenséget.

„Bizonyos szinten ez megerősíti a bizalmat abban, hogy tudjuk, hogyan működik a világegyetem. Einstein adott nekük egy képet, és nekünk tesztelni, tesztelni és tesztelni kell azt. A jó tudós nem veszi a dolgokat természetesnek, folyton tesztelnie kell” – mondta Lewis.