Új archeogenetikai módszert fejlesztettek ki az SZTE kutatói

A közlemény szerint az egyik legrangosabb genetikai szaklapban, a BMC Genome Biology folyóiratban közzétett, új módszer áttörést jelent a vizsgált minták közötti rokonsági kapcsolatok azonosításában.

A rokonsági analízis korábban nagy bizonytalanságok mellett is csupán másodfokig – nagyszülő–unoka kapcsolatig – volt lehetséges. Ezzel szemben a correctKin nevet viselő ,új módszerrel akár negyedfokú – ükszülő–ükunoka – rokonságig is megbízhatóan azonosíthatók a kapcsolatok, akár erősen károsodott régészeti vagy igazságügyi mintákból is, amikor a rendelkezésre álló genetikai minták átfedése kevesebb mint tíz százalék.

A módszer egyik nagy előnye, hogy közvetlenül a populáció genetikai analíziseknél használt, tipizált adatokból dolgozik, és akár több ezer minta gyors, együttes analízisére is alkalmas. Az összes megjelent archaikus teljes genomadatot tartalmazó és gyorsan bővülő Allen Ancient DNA Resource (AADR) adatbázisnak köszönhetően a rokonsági analízisnél kiemelkedően fontos referenciaadatok is rendelkezésre állnak.

A cikk egyik szerzője, Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatócsoportjának igazgatója, az SZTE Genetikai tanszékének munkatársa több középkori magyar uralkodó és Mátyás király azonosításán is dolgozik kutatócsoportjával. A székesfehérvári osszárium megnyitásával és a modern archeogenetika segítségével lehetőség nyílt arra, hogy az ott őrzött csontmaradványokból DNS-mintát nyerjenek ki a szegedi laborban. Eddig Antiókhiai Anna (1153–1184), III. Béla magyar király első feleségének csontjai után Szent László király (1040–1095) földi maradványait, valamint feltételezhetően Halicsi Endrét (1210–1234) vagyis András magyar királyi herceget is sikerült azonosítani – áll a közleményben.