Történelem
A segítségkérést is tanítani kellene a gyermekek számára
Szülő és tanár egyaránt hajlamos bagatellizálni
Két budapesti iskolában hétszáz diák, ezerkétszáz szülő és hetvenöt pedagógus részvételével végeztek felmérést a megfélemlítés témakörében, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) támogatásával. Az eredmények azt mutatják, hogy mindhárom érintett csoport tájékozatlan a kérdést illetően, az eseteket bagatellizálják, az alkalmazott megoldási módszerek pedig sekélyesek – közölte lapunkkal az NMHH, hangsúlyozva, a szülők védettebbnek gondolják gyereküket a valóságosnál, és 83 százalékuk él abban a tudatban, hogy a gyermeke sosem követett el bántalmazást.
A helyzetet nehezíti, hogy a szülők általában azt hiszik, gyermekük csupán egyetlen közösségi oldalon rendelkezik profillal, míg a gyerekek többsége két-három oldalra is regisztrál, amelyek így ellenőrizetlenek maradnak. A felmérés szerint több megfélemlített áldozat található az általános iskolások, mint a középiskolások között. Az idősebbek kritikusabban tekintenek az ilyen helyzetekre, és nagyobb súlyú bántalmazással összefüggő esetekről számoltak be, mint az általános iskolások.
Az online megfélemlítési formák elfogadottabbak a baráti körben, s itt jobban érvényesül a kortárs csoport húzóereje is, valamint a „deviáns mag” is jelen van, ám a bevallott esetek, megfélemlítő üzenetek gyakrabban érkeznek egy-egy személytől, és nem társaságtól.
A kutatásból kiderült az is, hogy jelentős eltérés mutatkozik a tanárok és a diákok véleményében arról, hogy megfélemlítés, bántalmazás esetén szankciót szab-e ki az iskola: a diákok 38 százaléka szerint választja az iskolavezetés az elkövető diák megbüntetését, míg a pedagógusoknak csak a négy százaléka vallotta, hogy ezt a megoldást alkalmazná.
A médiahatóság javaslata alapján tudatosítani kellene az iskolaközösségben és a diákokban, hogy a pedagógus által alkalmazott megoldás alapvetően nem szankcionáló-megtorló, hanem konstruktív-megelőző célzatú lehet. A diákoknak szóló felvilágosító, illetve mentorprogramokban a kompetens személytől való segítségkérést és a más segítő személyekkel való kooperációt is tanítani kell.
A Biztonság az iskolában és azon túl címmel rendezett konferencián ismertették a felmérés eredményeit, s megállapították, kizárólag a felnőttek felelős közreműködésével állítható meg az iskolai megfélemlítés. Aranyosné Börcs Janka, az NMHH főigazgatója kijelentette, a megfélemlítésről szóló történetek sokszor tabuként vannak jelen a társadalomban. „Hajlamosak vagyunk a gyerekek túlzásának tekinteni az elhangzottakat, holott ezek az esetek súlyos pszichológiai problémákhoz is vezethetnek a bántalmazottaknál” – mondta a főigazgató. Emlékeztetett, a médiahatóság hotline szolgáltatása keretében bárki bejelentést tehet jog- és érdeksértésekről kilenc témakörben, és tavaly nyitották meg a Bűvösvölgy oktatóközpontot, ahol már eddig is több ezer fiatalnak tanították a biztonságos és hatékony médiahasználatot. Ezenkívül a szülők és pedagógusok ingyenes magyar nyelvű szűrőprogramot tölthetnek le a Gyerekbarat.nmhh.hu weboldalról is mobiltelefonokra, táblagépre és számítógépre egyaránt.
Röviden
Legfontosabb tudnivalók
- Ne keverjük össze a megfélemlítést az egyszeri vitával, veszekedéssel, amely minden közösség életében jelen van, sőt még a szocializációs fejlődésre is pozitív hatással lehet. A megfélemlítés intenzív, szinte állandó jellegű, és komoly sérülést okoz. A megfélemlítés bárkivel előfordulhat, és általában a felnőttek látótávolságán kívül történik. Sok esetben nem is sejtjük, hogy gyermekeink, tanítványaink megfélemlítés célpontjai, nézői, segítői, vagy rosszabb esetben elkövetői.
- Ne biztassuk a gyerekeket passzív visszahúzódásra vagy visszavágásra, mert a helyzet eldurvulhat. A megfélemlítés kezelésére egyetlen hatékony eszköz van: a kívülálló felnőttek hozzáértő beavatkozása.
- A feltárás nem „árulkodás”. Erősítsük meg a gyermeket, helyesen járt el, amikor feltárta a megfélemlítés tényét.
- Elsősorban szociológiai problémáról van szó, és szervezett társadalmi megoldást igényel. Pszichológiai beavatkozásra is szükség lehet, mivel a megfélemlítésnek súlyos érzelmi és pszichológiai következményei vannak mind a célszemélyre, mind a megfélemlítőre és a szemlélőkre nézve.
- Ez a probléma nem oldódik meg „magától”. Fontos, hogy felhívjuk a tanárok, osztályfőnökök és az igazgató figyelmét, ha megfélemlítésre gyanakszunk, vagy annak szemtanúi vagyunk, és ők cselekedjenek.