A magyar 2. hadsereg vasúti kiszállítása

Az 1942 nyarára tervezett német offenzívához Hitler szövetségeseitől jelentősebb katonai támogatást követelt, amely elől a magyar fél sem tudott elzárkózni. Az 1938 és 1941 közötti országgyarapítás német segedelmét kellett konpenzálnunk, ezért született döntés 1942 januárjában a hadrenden kívüli magyar 2. hadsereg felállításáról és frontra küldéséről.

A német fél fegyverzeti és felszerelési kiegészítésekre tett ugyan ígéreteket, de a magyar 2. hadsereg várható idő- és térbeli alkalmazásának részleteit homályban tartotta. A vasúti szállítás 1942. április 11. és július 27. között tartott, a magyar 2. hadsereg Kurszkig vonult fel, vagy részei itt rakodtak ki, s a szombathelyi III. hadtest harcolva, a hadsereg zöme pedig – a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtest csapattestei – ezer-ezerkétszáz kilométeres gyalogmenetek után, 1942 júliusában-augusztusában került ki a Don partjára.

A Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar főnöke alá rendelt – a vasúti, vízi, közúti közlekedés előkészítését és irányítását végző – 7/k osztály állította fel a magyarországi szállítás országos csúcsszervét, a Központi Szállítás Vezetőséget (KSZV), mely az ország területén belül és kívül volt felelős a katonai szállítmányok összeállításában és végrehajtásában, s az alárendeltségébe tartozott minden magyar közlekedési vállalat.


Tervezési stádiumban

A magyar 2. hadsereg kiszállítása a megszállt ukrán területeken keresztül történt, s ez nehézségekbe ütközött, hiszen a németek már az 1942. évi nyári offenzívát készítették elő, így a meglévő vasúti hálózatot igencsak leterhelték, emellett nagymérvű volt a partizánok okozta pályarombolás, amelyet csak nagy nehézségek árán lehetett kijavítani, és ne feledkezzünk meg a kedvezőtlen időjárásról sem. Ezekből adódóan a német hadiforgalmi szervek nem közölték előre a magyar féllel a magyar 2. hadsereg kiszállításának időpontját, útvonalát és kirakodó körzeteit. A mozgósított magyar seregtest-parancsnokságok 1942 márciusának elején kapták azon értesítést, hogy a magyar 2. hadsereg vasúti kiszállításának előzetes terve szerint az első lépcsőt alkotó előcsapatok és a IV. hadtest március 1-jén, a második lépcső részei, a 2. hadsereg-parancsnokság és a VII. hadtest május 1-jén, míg a harmadik lépcső, vagyis a III. hadtest és a hadseregközvetlen alakulatok június 15-én kaptak volna bevagonírozási parancsot. Ezen rendelkezés időközben módosult, ugyanis a döntően dunántúli legénységű III. hadtest mozgósítása gyorsabban haladt, mint a másik két hadtesté, így a szombathelyi seregtest és a hadseregközvetlenek egy része került az első lépcsőbe.

Katonai vezetésünk 1942. április 2-án tudta meg a német féltől, hogy a három ütemben tervezett vasúti kiszállítás április 13-án veszi kezdetét, s naponta öt-hat szerelvény gördülhet ki az ország területéről, „útvonaluk Galánta, Zsolna, Oderberg (Bohumin), Heyderbeck (Kedzierzyn), Bresztig és onnan csatlakozólag még 1000 km-es vasúti szállítás”. A német értesítés szerint a másik két szállítási ütem május 23-án és június 15-én vette kezdetét. Természetesen még ekkor sem tudatták a magyar féllel a szállítási útvonalakat és a kirakodó állomásokat. Az Esztergom-tábori 1. tábori páncélos hadosztály és a hadseregközvetlen gépkocsizó részeinek kiszállítására külön intézkedés történt, s az utóbbiak kiszállítási útvonalát csak Tarnówig adták meg. A magyar 2. hadsereg érintett alakulatai április elején kezdték meg a vasúti bevagonírozás előkészületeit, ami nagy körültekintést igényelt, mivel a könnyű hadosztályok alakulatai több településen állomásoztak, a vasútállomások eltérő minőségűek és zsúfoltak voltak, a páncélosok berakodásához pedig homlokrakodók szükségeltettek, amelyek csak Budapesten voltak.

A német véderő-főparancsnokság szigorú rendszabályokat léptetett életbe a keleti hadműveleti terület mögötti vasúti kapacitás minél jobb kihasználása érdekében. Így a Magyarországról útba indított szerelvények – leszámítva a mozdonyt és a szerkocsit – száztíz tengelyesek és ötszázhúsz méter hosszúak lehettek. Az ötvenöt vagonból álló szerelvény egy német zászlóalj kiszállításához volt elegendő, ám a magyar alakulatok személyi, fegyverzeti és felszerelési összeállítása más volt, ezért a vasúti szállítás során több alkalommal kellett megosztani hadrendi kötelékeiket, mivel egy magyar gyalogzászlóalj három német szabványú szerelvényt töltött meg, míg egy könnyű hadosztály csaknem ötvenet. Egy száztíz tengelyes katonaszerelvény az alábbi részekből állt: mozdony, két-három tiszti kocsi (B sorozatú II. osztályú, vagy C sorozatú III. osztályú személykocsi), tíz-tizenöt legénységi kocsi (G sorozatú fedett, fűthető teherkocsik, szalmával leszórva vagy nyolc-nyolc paddal, harminchat fő részére), tíz darab kocsi a lovak részére (G sorozatú fedett kocsik, vagononként hat-hat lóval), huszonhét-harminchárom kéttengelyes, nyitott teherkocsi (I, J, K sorozatú pőrekocsik, amelyek országos járművek, harckocsik, gépjárművek és lövegek szállítására voltak hivatottak). A vasúti bevagonírozás alkalmával először a fegyverzetet és a felszerelést, aztán a lóállományt rakodták be, végül közvetlen az indulás előtt következett a legénység.

Háromlépcsős művelet

A KSZV utasításai értelmében összeállított szerelvények közül a gépkocsizó részek Kassánál, míg a többi szállítmány Galántánál lépte át az országhatárt, s azon túl a német szervek határozták meg azok mozgását és kirakását. A Tiso-féle szlovák állam területén szlovák vasúti tisztek kísérték a szerelvényeket, amelyeket a honvédeknek tilos volt elhagyniuk.

A magyar 2. hadsereg-parancsnokság vasúti összekötő törzsének szerelvénye 1942. április 11-én hagyta el Galántánál a magyar határt, s kezdetét vette a hadsereg vasúti szállítása a keleti hadműveleti területre. Az első szállítási ütemben – április 12-étől – a III. hadtest (komáromi 6., soproni 7., nagykanizsai 9. könnyű hadosztályok), a 2. hadsereg-parancsnokság törzse és egyes hadseregközvetlen részei, az 1. repülőcsoport pár alosztálya és a IV. hadtest közvetlenjei vagoníroztak be. A seregtestek kiszállításakor először azok szállításszabályozó törzsei indultak útnak, amelyek a később beérkező szállítmányok kirakodásának irányítását végezték. Utánuk következtek a légvédelmi, híradó és élelmezési alakulatok, amelyek a kirakási körzet védelméért és ellátásáért feleltek, végül a seregtestek egyéb csapattestei. A III. hadtest esetében is így történt, hiszen szállításszabályozó törzse április 12-én, este 8.30-kor, míg a III. hadtestparancsnokság másnap 0.50-kor indult el Szombathelyről. Az első két szerelvényt a III. hadtest közvetlenjei, azután április 16-tól a seregtest többi része követte. Az első lépcső szállítmányai Komárom – Érsekújvár – Galánta – Trencsén (Trenčín) – Zsolna (Žilina) – Jablonkai hágó – Katowice (Katowitz) – Kielce – Radom – Deblin – Łuków – Breszt – Minszk – Szmolenszk – Gomel – Brjanszk – Orel útvonalon érkeztek ki a hadműveleti területre.

A második kiszállítási lépcső május 23. helyett 28-án indult meg, amelyben a IV. hadtest kaposvári 10., szekszárdi 12. és kecskeméti 13. könnyű hadosztályait, az 1. repülőcsoport légvédelmét, továbbá a 2. hadsereg-parancsnokság közvetlenjeinek második csoportját vagonírozták be. Ezen lépcső útvonala más volt, ugyanis az Érsekújvár – Galánta – Zsolna – Jablonkai hágó – Katowice – Radom – Breszt – Pinszk – Kalinkovicsi útvonalon érkeztek meg – a Kurszktól négyszáz kilométerrel nyugatra fekvő – Resicába.
A harmadik kiszállítási lépcső – a VII. hadtest miskolci 19., egri 20., kassai 23. könnyű hadosztályai, az 1. tábori páncélos hadosztály páncélos részei, az 1. repülőcsoport és a hadseregközvetlenek hátralévő részei – kiszállítása június 18-tól kezdődött. Az utolsó lépcső csak nagyobb, tíz napig tartó kerülő úton érkezett meg Kurszkba az Érsekújvár – Galánta – Trencsén – Zsolna – Jablonkai hágó – Katowice – Kielce – Varsó – Bialystok – Grodno – Vil­nius (Vilna) – Daugavpilsz (Dünaburg) – Polock – Vityebszk – Szmolenszk – Orel útvonalon.

Búcsú az otthontól

Minden elvonuló alakulatot ünnepélyesen búcsúztattak, s az elindulás nehéz perceit az egyik balassagyarmati gimnazista visszaemlékezésében így örökítette meg: „Aztán megindul a »hadnép« a vagonok felé. (…) A nyitott vagonajtóba lábukat lógatva ültek, ahányan odafértek, a többiek ezek feje fölött, az ajtómagasság felénél keresztben lévő vasrúdon könyököltek, akik oda nem fértek, a másik oldali ajtónál foglaltak helyet. Akik a civilek közül nem találtak hozzátartozókat az állomási oldalon, átmentek a szerelvény túlsó oldalára. Két mozdony jött összekapcsolva a hátsó vágányok valamelyikén, majd rájártak az első vágányon álló – immár benépesített – kocsisorra. Ütközők verődtek össze, a légtömlőkön sziszegve futott végig a sűrített levegő. Aztán a kísérőket erélyes hangú vasutasok és katonák hátrább parancsolták, és sípjelzések és jelzőzászlókkal adott jelzések utasítására a két mozdony köhögve, prüszkölve megmozdította a szerelvényt, kihúzta az állomásról, és visszatolta a második vágányra, ahol a hadfelszerelési anyagokkal rakott kocsik álltak, vagyis egyesítették a szerelvényt. Bizony jó hosszú katonavonat állt így össze, a második vágány majdnem teljesen végig volt a szerelvénnyel. Már teljesen útrakészen állt minden, a helybéli rendőrök és csendőrök a szerelvény előtt sétálva távoltartottak most már mindenkit. (…) A parancsnok segédtisztjével végigment a legénységi kocsik mellett még egyszer, aztán intett a forgalmi szolgálattevőnek, aki magasba lendítette fehérkeretes zöld tárcsáját, mire a mozdonyvezetők egyszerre meghúzták a gőzsíp karjait. Hosszú-rövid-hosszú fütty hangzott el, aztán a két gép nagyot köhintett, s a katonavonat mozgásba jött. Lassan, méltóságteljesen indult, s amíg a legénységi kocsik el nem hagyták az utolsó váltót is, így lassan haladt. (…) [Majd] felgyorsult a szerelvény s a vonatból még mindig integető katonák, nekünk tűntek egyre kisebbnek, nekik pedig az állomás, a hozzátartozók, az otthon. A nap a nyugati égbolton ragyogott, s mi úgy láttuk, mintha a katonavonat a nappal szembe, annak aranykapujába gördült volna be. Amíg lehetett hallani a kerekek egyre gyorsuló zakatolását, a vonat egyre halkabb dübörgését, addig mindenki csak állt-állt, szinte szó nélkül. A fehér zsebkendőket, nemzetiszínű kis zászlókat lobogtató kezek csendben lehanyatlottak. Még mindenki maga előtt látta kedves katonája mosolygó vagy szomorú tekintetét, aztán elindult mindenki hazafelé.”

„Megy a vonat, ripeg-ropog a kereke, / Honvéd baka hajlik ki belőle” énekelték a katonanótát a bevagonírozott honvédek, amikor a vasúti kiszállítással megkezdődött a magyar 2. hadsereg csaknem egy esztendeig tartó harctéri alkalmazása, amelynek hetvenötödik évfordulója alkalmából havonta számolunk be a magyar 2. hadseregnél akkor történt eseményekről.