Melyik volt a legrosszabb korszak, amiben születni lehetett?

Amikor az emberiség szörnyű időiről van szó, a 17. század borzalmait gyakran alábecsülik. Ebben az időszakban egyesek meggazdagodtak, de a világot háborúk, politikai felfordulás, infláció és a klímaváltozás okozta káosz is sújtotta – írja az IFLScience .

A legtöbb történész ezt az időszakot „általános válságként” emlegeti, amelyre a 17. század elejétől a 18. század elejéig, főként Európában, de Ázsia nagy részén is kiterjedt konfliktusok és instabilitás jellemzi.

„Annak bizonyítékaként, hogy milyen nehéz volt ez az évszázad, úgy tartják, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor a Föld népessége csökkent. Ennek a csökkenésnek a fő oka az 1600-as években lezajlott hihetetlen számú háború volt: az angol polgárháború, a fronde-i polgárháborúk Franciaországban, a nyolcvanéves háború, a francia-spanyol háború, az első angol-holland háború, a lengyel-svéd háborúk, a mogul-maratha háborúk Indiában, a Ming-dinasztia bukása Kína mandzsu hódítása során, valamint az Oszmán Birodalom és a Szafavida Birodalom közötti konfliktusok, hogy csak néhányat említsünk” – jegyezte meg a cikk.

A legnagyobb megrázkódtatást azonban a harmincéves háború (1618-1648) jelentette, egy kontinensszerte végigsöprő borzalmat, amely szinte Európa összes nagyhatalmát bevonta. A történelem egyik legvéresebb konfliktusa volt, amely akár 8 millió ember halálát is okozta, és Közép-Európa egyes részeit romokban hevert.

Az időjárás is hozzájárult a század nehézségeihez. Ha megnézzük a korabeli európai festményeket, észrevehetjük, hogy sok közülük havas tájakat ábrázol. Valószínűleg ez nem véletlen, mert akkoriban Nyugat-Európa számos részén 2 °C-kal csökkent a hőmérséklet.

„1608 óta Londonban olyan hideg van, hogy „fagyvásárokat” rendeztek a Temzén, ahol a helyiek piacokat rendeztek, játékokat játszottak és ünnepségeket rendeztek a befagyott folyón. A 19. századra a súlyos fagyok a Temzén ritkábbak lettek, ma pedig szinte teljesen eltűntek” – hangsúlyozta az IFLScience.

Ugyanakkor egy 2011-es tanulmány kimutatta, hogy a kis jégkorszak súlyosan érintette a mezőgazdasági termelést, ami viszont élelmiszerhiányhoz, gazdasági zűrzavarhoz és közvélemény-elégedetlenséghez vezetett Európa-szerte, ami számos háborúhoz, felkeléshez és zavargáshoz vezetett.

„Az éghajlati adatokat más változókkal, többek között a népességgel, a háborúkkal, a társadalmi nyugtalansággal, a mezőgazdasági termeléssel, a gabonaárakkal és a bérekkel összehasonlítva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az általános válság ok-okozati összefüggésben állt az 1560 és 1660 közötti globális lehűléssel” – tette hozzá a kiadvány.

A 17. században élő emberek jól tudták, milyen sivár volt koruk. Például egy 1641-ből származó kínai dokumentum a következőket állítja:

„A katasztrófákkal és felkelésekkel kapcsolatos furcsa események között soha nem történt ennél rosszabb.”

Két évvel később egy spanyol brosúra ezt magyarázta: „Úgy tűnik, ez egyike azoknak a korszakoknak, amikor minden nemzet a feje tetejére állt, és néhány nagy elme azt gyanítja, hogy közeledünk a világvégéhez.”

Az IFLScience viszont így foglalta össze: „Gyakran mondják, hogy mi is az utolsó időkben élünk: a klímaválság elmélyül, a környezetszennyezés terjed, és a geopolitikai feszültségek a tetőfokára hágnak. Talán, miközben saját halálunkat mérlegeljük, vissza kellene tekintenünk a 17. századra, és emlékeznünk kellene arra, hogy minden válság előbb-utóbb elmúlik (és elkerülhetetlenül új válságok keletkeznek).”