Római szarkofág Budapest szívében

A mészkőkoporsót a Budapesti Történeti Múzeum kutatói fedezték fel egy északi kerületben, amely egykor Aquincum része volt, egy nyüzsgő római település a Duna-parton. Ami ezt a leletet különlegessé tette, az makulátlan állapota volt – a kőfedél fém bilincsekkel és olvadt ólommal szilárdan maradt, így közel két évezreden át megvédve a tartalmát a fosztogatóktól és az elemektől.

"A leletek sajátossága, hogy ez egy hermetikailag lezárt szarkofág volt. Korábban nem zavarták meg, így ép maradt" – magyarázta Gabriella Fényes, a feltárás vezető régésze az Independent szerint.

A szarkofágban a régészek egy rendkívül teljes csontvázat fedeztek fel, amelyet sírtárgyak vettek körül, amelyek az elhunyt státuszáról és szerettei odaadásáról is elárultak. A gyűjtemény két tökéletesen ép üvegedényt, bronz figurákat, 140 érmét, csontos hajtűt, borostyánszínű ékszereket és aranyszálas anyagnyomokat tartalmazott. A leletek és a csontváz mérete arra utalnak, hogy a temetés egy jelentős temaga nélküli fiatal nőé volt.

Bizonyítékok a szeretetre és odaadásra évezredeken át

A temetéskor végzett gondosság feltárja azokat az érzelmi kötelékeket, amelyek az ősi családokat az idők során kötötték össze. "A tárgyak olyan tárgyak voltak, amelyeket rokonai adtak az elhunyt számára az örök utazására" – jegyezte meg Fényes.

"Az elhunytat nagyon gondosan temették el a rokonai. Biztosan nagyon szerették, akit itt temettek."

A szarkofágot Aquincum egy negyedében elhagyatott házak között találták meg, amelyeket a 3. században elhagytak, később temetőhelyté alakítottak át. A közeli felfedezések között szerepelt egy római akvadukt és nyolc egyszerűbb sír, bár egyik sem érhette el a lezárt sír gazdagságát.

Ablak a római határvidéki életbe

A római korban a mai Magyarország nagy része alkotta Pannónia tartományt, amelynek határa a Duna mentén futott, kevesebb mint egy mérföldre a feltárási helyszíntől. Egy légiós tábor, amely a birodalom határát őrzi, a közelben állt, és a katonai jelenlét körül civil települések nőttek ki.

"A szarkofág és annak tartalma mindenképpen kiemeli" – mondta Gergely Kostyal, római korszakbeli szakértő és a projekt társvezetője. "Ez valószínűleg azt jelenti, hogy az elhunyt tehetős vagy magasabb társadalmi státuszú volt."

Úgy tűnik, maga a mészkőkoporsó kifejezetten ennek az egyénnek készült, nem pedig egy korábbi temetésből való újrahasznosítás – ez a negyedik században ritka szokás volt, amikor a szarkofágok újrahasznosítása gyakori volt. "Igazán ritka ilyen szarkofágot találni, érintetlenül és soha nem használva" – magyarázta Kostyal, az AP News szerint. "Teljesen világos, hogy ezt a szarkofágot kifejezetten az elhunytak számára készítették."

További rejtélyek várnak a felfedezésre

A régészek továbbra is átvizsgálják a koporsóból eltávolított körülbelül 4 centiméternyi iszapot, remélve, hogy további kincseket találnak. "Gyanítom, hogy találhatnánk ékszereket. Nem találtunk fülbevalót vagy más ékszert a nő részéről, ezért remélem, hogy ezek az apró tárgyak előkerülnek a sár szűrése közben" – mondta Fényes.

Az antropológusok most megvizsgálják a fiatal nő maradványait, hogy részleteket tárjanak életkoráról, egészségi állapotáról és származásáról. Fényes számára a felfedezés túlmutat a tudományos jelentőségen. "Nagyon megérintett az a gondoskodás és szeretetkifejezés, amibe egy pillantást kaptunk," elmélkedett. "Még most is borzong, ha belegondolok, milyen fájdalmas lehetett az akkori embereknek, hogy eltemették ezt a fiatal hölgyet."

A lelet megerősíti Budapest státuszát, mint a római régészet kincsesbánya, kézzelfogható kapcsolatokat kínálva azok életével, szerelmével és veszteségeivel, akik a történelem egyik legnagyobb birodalma szélén éltek.