1500 éves rénszarvascsapda bukkan elő Norvégia olvadó jégéből

A lelet több száz aprólékosan faragott fatuskóból áll, amelyeket több mint egy évezrede megőrzött hó- és jégrétegek alatt őriztek, és ez az első fából készült tömeges befogási szerkezet, amelyet valaha is jégből fedeztek fel Norvégiában.

A felfedezést a Vestland Megyei Tanács és a bergeni Egyetemi Múzeum régészei tették. Øystein Skår, a Vestland megyei tanács régésze szerint a legjobban megőrzött szakasz két fakerítésből áll, amelyek egy nehéz rönkökből épített nagy karámba vezetnek, ahol rénszarvasokat tereltek és öltek meg. "Ez a megállapítás bizonyossá tesz bennünket abban, hogy a létesítményt tömeges vadászatra használták" - magyarázta Skår nyilatkozatában. A lépték és az összetettség azt jelzi, hogy az ókori közösségek jelentős erőfeszítéseket tettek az állandó vadászati létesítmények létrehozására.

A szisztematikus vadászati gyakorlatok bizonyítékai

Ami ezt a felfedezést megkülönbözteti, az a szerves anyagok figyelemre méltó megőrzése és a szisztematikus feldolgozás egyértelmű bizonyítéka. A régészek jól megőrzött rénszarvasagancsokat találtak, amelyek közül sok jellegzetes vágási nyomokat tartalmazott, amelyek felfedik, hogyan dolgozták fel az állatokat a befogás után. "Minden agancsnak van jelölése, ami mélyebb betekintést nyújt magába a vadászati tevékenységbe" - jegyezte meg Skår. Ezek a jelölések megerősítik, hogy ez nem opportunista vadászat volt, hanem szervezett, nagyszabású állatfeldolgozás.

A helyszínen szétszórva régészek olyan leleteket találtak, amelyek közvetlenül a rénszarvasvadászathoz kapcsolódnak, többek között vas lándzsahegyeket, nyílnyéleket és íj töredékeket. A felfedezések között finoman faragott fa tárgyak és díszített edények is voltak, ami arra utal, hogy a vadászhely ideiglenes településként szolgálhatott. Egy agancsos bross, amelyet valószínűleg az egyik csapdász veszített el, kézzelfogható kapcsolatot teremt azokkal az emberekkel, akik egykor ezen a távoli helyen dolgoztak. A leletek sokszínűsége arra utal, hogy a vadászexpedíciók jól felszerelt vállalkozások voltak, amelyek speciális eszközöket és háztartási tárgyakat igényeltek a tartós hadműveletekhez a zord hegyvidéki környezetben -írja az AncientOrigins.

Klímaváltozás: kétélű kard a régészet számára

A felfedezés rávilágít az éghajlatváltozás és a régészeti megőrzés közötti összetett kapcsolatra. Ahogy a hőmérséklet emelkedik, és a jégfoltok elolvadnak Norvégia hegyeiben, az évszázadok óta fagyott műtárgyak hirtelen feltárulnak. Bár ez példátlan lehetőségeket teremt a felfedezésekre, jelentős természetvédelmi kihívásokat jelent. "A probléma a jövőben az, hogy a dolgok eltűnnek, mert az emberek tárgyakat visznek magukkal" - figyelmeztetett Skår. "Ezenkívül az összes fa gyorsan eltűnik, ha a jég jobban eltűnik."

Megőrzés és jövő kiállítás

Az összes visszanyert anyagot gondos stabilizálás alatt tartják az Egyetemi Múzeum bergeni restaurálási osztályán. A fa elemek hosszabb ideig lassú szárítást igényelnek a vetemedés megelőzése érdekében, míg a vastárgyak speciális kezelést kapnak a korrózió megelőzése érdekében. A területet a norvég kulturális örökségről szóló törvény védi, megvédve a helyszínt a jogosulatlan gyűjtéstől és sérüléstől.

Az Aurlandsfjellet rénszarvascsapda erőteljes emlékeztetőül szolgál arra, hogy az ősök kifinomult ismeretekkel rendelkeztek az állatok viselkedéséről, mérnöki készségekkel és szervezési képességekkel, amelyek lehetővé tették számukra, hogy zord környezetben is boldoguljanak. Mivel az éghajlatváltozás egyre több fagyasztott időkapszulát tár fel, a régészek kettős kihívással néznek szembe: példátlan felfedezések dokumentálásával, miközben megőrzik azokat a jövő generációi számára. Ez a rendkívüli lelet 2025 egyik legjelentősebb régészeti vívmánya, amely ablakot kínál azoknak az embereknek az életébe, akik tizenöt évszázaddal ezelőtt jártak ezeken a hegyeken.