Időn túli törvényszerűségek a történelemben

Vajon mindez csupán véletlen? Vagy a sors, a kollektív tudattalan, esetleg valamilyen „időn túli” törvényszerűség irányítja az eseményeket?

1. Lincoln és Kennedy – két elnök, egy történet

A történelem egyik legismertebb és legmegdöbbentőbb párhuzama Abraham Lincoln és John F. Kennedy között húzódik.
A hasonlóságok listája szinte hihetetlen:

• Lincoln 1846-ban került a Kongresszusba, Kennedy 1946-ban.
• Lincoln 1860-ban lett elnök, Kennedy 1960-ban.
• Mindkettőjüket pénteken, fejlövéssel gyilkolták meg.
• Lincoln titkárnőjét Kennedynek hívták, Kennedy titkárnőjét Lincolnnak.
• Lincoln gyilkosa, Booth, 1839-ben született; Kennedy gyilkosa, Oswald, 1939-ben.
• Mindkét gyilkost bírósági tárgyalás előtt megölték.

Ez már nem egyszerű egybeesés – inkább olyan, mintha a történelem ugyanazt a drámát írta volna újra, száz év különbséggel.

2. A Titanic és a Titan – a megírt katasztrófa

1898-ban, tizennégy évvel a Titanic elsüllyedése előtt, Morgan Robertson megírta a Futility, or the Wreck of the Titan című regényét.
A könyvben szereplő hajó neve: Titan.

A regényben a Titan:

• a világ legnagyobb hajója,
• „elsüllyeszthetetlennek” nevezik,
• jéghegynek ütközik az Atlanti-óceánon áprilisban,
• kevés mentőcsónak van rajta,
• és több mint 2000 ember hal meg.

Pontosan ez történt 1912-ben a Titanic-kal is.
A hasonlóság annyira részletes, hogy sokan úgy vélik: Robertson „megérezte a jövőt” vagy mintha a valóság az ő történetét másolta volna le.

3. Napóleon és Hitler – a hatalom tükörképei

A történelem két leghírhedtebb hódítója, Napóleon Bonaparte és Adolf Hitler, két külön században élt, mégis szinte azonos életutat jártak be.

• Mindketten Európa uraivá váltak fiatalon.
• Mindketten megtámadták Oroszországot, és a tél pusztította el a seregeiket.
• Napóleon 129 évvel korábban kezdte meg hadjáratát, mint Hitler.
• Mindkettőjük bukása után új európai rend született, amely hosszú időre meghatározta a világot.

A két birodalom felemelkedése és bukása annyira hasonló, hogy sok történész is úgy fogalmaz:

„Ha a történelem nem is ismétli magát, legalább rímel és ez a rím Napóleon és Hitler között tökéletesen cseng.”

4. A Hoover-gát és a „megjósolt” haláleset

Amikor az 1930-as években elkezdték építeni a Hoover-gátat, az első munkás, aki meghalt a projekt során, J.G. Tierney volt 1922-ben.
A legutolsó halálos baleset a gát befejezése előtt 13 évvel később történt – és a halott neve: Patrick Tierney, az első áldozat fia.

Apa és fiú ugyanazon a helyen, ugyanazon a munkán, tizenhárom év különbséggel.
A sors iróniája vagy a történelem groteszk humora?

5. A reinkarnálódott író: Mark Twain és a Halley-üstökös

Mark Twain híresen mondta egyszer:

„A Halley-üstökössel jöttem, és azzal is fogok távozni.”

Az író 1835-ben született pont abban az évben, amikor az üstökös elhaladt a Föld mellett.
És valóban: 1910-ben, amikor a Halley-üstökös újra feltűnt az égen, Mark Twain meghalt.

Mintha a világegyetem is követte volna a költői logikát: megérkezett és távozott ugyanazzal a csillaggal, ami életében ragyogott.

6. A párizsi harangozó és a száz évvel későbbi hasonmás

A 19. században egy francia harangozó, Jean-Marie Dubois, leesett a párizsi Notre-Dame tornyából és meghalt.
Pontosan 100 évvel később, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, egy másik harangozó, Armand Dubois (rokoni kapcsolat nélkül) ugyanúgy lezuhant a toronyból.

A templom papjai később azt mondták: „Lehet, hogy a harang visszahívta a saját emberét.”
Nehéz eldönteni, ez tragikus véletlen vagy valami mélyebb ismétlődés volt.

7. Az élet nagy forgatókönyve

A történelem „véletleneinek” listája szinte végtelen.
De talán nem is a puszta egybeesések a legmegdöbbentőbbek, hanem az, hogy mindegyik mögött valamilyen mintázat sejlik fel.
Az emberi természet, a döntések logikája, az ismétlődő vágyak és hibák – mind ugyanazt a történetet írják újra.

Lehet, hogy ezek a véletlenek nem is véletlenek, hanem a történelem ritmusai, amelyek mindig visszatérnek, amikor elfelejtjük a dallamot.

Sors vagy statisztika?

A nagy történelmi véletlenek valójában két dolgot árulnak el rólunk:
hogy az emberiség ugyanúgy reagál, bármelyik században éljen,
és hogy talán van valami nevezzük sorsnak, kollektív tudatnak vagy univerzális mintának, ami összeköti az idő különböző pillanatait.

A történelem tehát nemcsak események sorozata, hanem egy hatalmas visszhang és néha, ha figyelmesen hallgatunk, felismerjük benne önmagunk ismétlődését.