Történelem
A történelem egyik legnyomorúságosabb éve: i.sz. 536. volt
Lapozzon az emberi történet bármelyik fejezetéhez, és rájön, hogy a béke és a jólét kivétel, nem pedig norma
Egy tanulmány azonban bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a kitörés Izlandon történt, mivel az európai jégmagok vulkáni üveget tartalmaznak, amely kémiailag hasonlít az Európában és Grönlandon található részecskékhez. Az is lehetséges, hogy az úgynevezett „vulkáni telet” valójában egy szerencsétlen robbanásszerű kitöréssorozat váltotta ki i.sz. 536 és 540 körül.
Bármi is volt a vulkáni tettes, hatásai drámaiak voltak. Cassiodorus római államférfi 538-ban írt levelében ezt írta: „Az emberek megriadnak, az égen megjelenő rendkívüli jelektől, és aggódó szívvel kérdezik, milyen eseményeket vetíthetnek előre. A Nap, a csillagok közül az első, úgy tűnik, elvesztette szokásos fényét, és kékes színűnek tűnik.”
„Csodálkozunk, hogy délben nem látjuk testünk árnyékát, érezzük hőjének hatalmas erejét, amely erőtlenséggé pazarolja [...] A Hold is, még akkor is, ha a gömbje fel van töltve, üres természetes pompájától.”
Procopius, egy bizánci történész, aki akkoriban a Közel-Keleten élt, szintén írt a ködös napfogyatkozás okozta „rettegésről”.
Rengeteg fizikai, tudományos bizonyíték van erre a jelenségre is. A Dániában kivágott fák rendkívül keskeny növekedési gyűrűket mutatnak a hatodik század közepén az i.sz. 536-ban bekövetkezett „drasztikus éghajlati változások” miatt, míg a grönlandi és az antarktiszi jégmagok bizonyítékot mutatnak arra, hogy a légkört ez idő alatt „kiterjedt légköri savas porfátyol” tömítette el.
A sötétség közepette az északi féltekén a hőmérséklet zuhant, és a mezőgazdaság összeomlott. A tudósok úgy vélik, hogy az i. sz. 536-os kitörések összefüggésbe hozhatók a késő antik kis jégkorszak kezdetével, amely ugyanabban az évben kezdődött, és 540 és 547 körül további kitörésekkel szilárdult meg.
A nyári hőmérséklet világszerte több fokkal csökkent, és a Föld éghajlata mélyen megrendült. Kínában nyáron havazott, Dél-Amerikát aszály sújtotta, a Közel-Keleten pedig a halálos köd az égen nyugtalankodott.
Elkerülhetetlenül gyorsan éhínség és nyomor következett. A gael ír krónikák „a kenyér elbukásáról beszélnek 536-ban”, míg bubópestis söpört végig az egyiptomi Pelusium római kikötőjén.
Ez közel 1,500 évvel ezelőtt volt, így a közösségi média nem rendelkezik az egész világ szorongásának krónikájával, sőt még közvetlen dokumentációval sem, de sok történész egyetért abban, hogy az i.sz. 536-os év egy különösen zord fejezet kezdetét jelentette az emberiség történelmében, legalábbis a világ egyes régióiban.
Európában és Ázsia egyes részein az i.sz. 536-os év „az egyik legrosszabb időszak kezdete volt, ha nem a legrosszabb év” - mondta Michael McCormick, középkori történész és régész, aki a Harvard Egyetem Kezdeményezése az emberi múlt tudományáért elnöke.
A késő antik kis jégkorszak kezdete után öt éven belül a justinianusi pestisjárvány végigsöpört a Földközi-tengeren. Konstantinápolyt, a Kelet-Római (Bizánci) Birodalom szívét különösen súlyosan érintette, és a következő évtizedekben emberek milliói pusztultak el. Míg több tényező is hozzájárult a birodalom sok évszázaddal későbbi összeomlásához, egyes tudósok azzal érvelnek, hogy az éghajlati katasztrófa és a világjárvány halálos kombinációja kulcsszerepet játszott dicsőséges napjainak végében.
A tovagyűrűző hatások messze túlmutattak a Földközi-tengeren. Közép-Ázsia hűvösebb, szárazabb körülményei között a fogyatkozó legelők számos nomád törzset arra kényszerítettek, hogy kelet felé, Kína felé vándoroljanak. Ez a mozgalom összecsapásokat váltott ki e vándorló csoportok és a helyi hatalmak között Észak-Kína sztyeppei régióiban. Meglepő fordulattal e sztyeppei törzsek némelyike később szövetséget kötött a Kelet-Római Birodalommal. Együtt segítettek megdönteni a Szászániai Birodalmat Perzsiában.
Azonban talán az i.sz. 536-os vulkáni tél nem volt olyan rossz hír a világ más részein. Ahogy a Kelet-Római Birodalom és a Szászániai Birodalom szenvedett, az Arab-félsziget több esővel áldódott meg.
A régi birodalmak bajban voltak, az Arab-félsziget – amely most valamivel zöldebb, mint az előző évszázadokban – készen állt arra, hogy egy új hatalom felemelkedésének színterévé váljon. Sok más tényező mellett az Arab Birodalom a hetedik századra felbukkant a világ színpadára, és gyorsan a történelem egyik legerősebb és legbefolyásosabb erejévé vált.
