Történelem
Pompeji és Herculaneum túlélőinek nyomára bukkantak
Sokan élve jutottak ki a városokból

Egy új tanulmány rávilágít a meglévő bizonyítékokra, amelyek szerint sok lakos valóban túlélhette a katasztrófát - írja a Live Science. A jelentés, amely Steven L. Tuck, a Miami Egyetem történelemprofesszorának munkájára támaszkodik, feltárja, hogy jelentős számú ember képes volt megmenekülni a pusztulástól.
A túlélők jelei a pompeji katasztrófa után
Bár nincsenek szemtanúk beszámolói a pompeji vagy herculaneumi eseményekről, sok jel utalhat a menekülésre. A hétköznapi háztartási cikkek hiánya, valamint a közlekedési eszközök, például a lovak és a szekerek hiánya azt jelzi, hogy a katasztrófa kezdetén sok lakos hátat fordított városának.
További bizonyíték az emberek megjelenése az érintett városokon kívüli regionális piacokon.
Áttelepített közösségek és kormányzati támogatás
Összesen 172 túlélőt ismernek név szerint. A „Live Science” által leírt eredmények szerint a túlélők feltehetően főleg Campania közeli régióiban, például Nápolyba vagy Puteoliba mentek. Néhányan közülük stratégiailag olyan helyeket választottak, amelyek társadalmilag vagy gazdaságilag jelentősek voltak.
Érdekes módon a római kormány nem közvetlenül szervezte meg áttelepítésüket, hanem segélyezési intézkedésekkel támogatta az így létrejött közösségeket. Tuck szerint ez magában foglalja a szállást, az infrastruktúrát és egyéb szolgáltatásokat. A Live Science szerint a szerző „Menekülés Pompejiből: A Vezúv nagy kitörése és a túlélők” című könyvében kiemeli, hogy a lakosság keresztmetszete érintett, beleértve a gazdag és kevésbé gazdag polgárokat is.
Valószínűleg így ment ez a túlélőkkel
Ezeknek az embereknek az új lakóhelyükön való integrációja tükröződik nyelvük és vallásuk, római hagyományaik és identitásuk folytatásában, amint az Tuck művének kivonatából olvasható.
A menekültek közül sokan más menekültekkel házasodtak össze. Bizonyíték van arra is, hogy új városaikban indultak a közhivatalokért, és adományoztak közösségeiknek. A menekültek egy része beilleszkedett, ugyanakkor megőrizte korábbi identitását.
A túlélők egyes nyomai a mai Közép-Olaszországban, Spanyolországban és Romániában vezethetők vissza.