„Ma is Magyarországra figyel a világ, úgy, mint 1956-ban”

Szalay-Bobrovniczky Kristóf az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának előestéjén tartott megemlékezésen hangsúlyozta: mindenki, aki komolyan veszi a szabadságot és komolyan számba veszi az emberi életeket, őszintén drukkol a magyaroknak és a békének.

„Most a béke a mi nemzedékünk kezében van, most nem hibázhatunk, most jól kell csinálnunk!” - tette hozzá.

Hangsúlyozta, hogy 1956-ban a szabadság rövid időre valósággá vált. Ugyan nem állhatott fenn sokáig, de megváltoztatta a magyarságot és a világot is.

Egy kommunista országban - folytatta - nagy bátorságra volt szükség ahhoz, hogy az egyetemisták nekiinduljanak, majd a Bem téren találkozott a város: a gyárakból hazafelé igyekvő munkások és a hivatalnokok. Együtt hallgatták Sinkovits Imre színművészt, aki elszavalta a Szózatot, és felolvasták az írók kiáltványát, amely a Szovjetuniótól független politikát és a téeszesítés leállítását követelte.

A Bem téren tűnt fel az a zászló, amelyből először vágták ki a Rákosi-címert, az elnyomás jelképét. A katonák pedig a vörös csillag helyére a nemzeti színű szalagot tűzték a sapkájukra - idézte fel.

Hozzátette: a kollaboránsok mindennek láttán tudták, hogy a rendszerük csak addig maradhat fenn, amíg Magyarországon állomásoznak a szovjet csapatok.

A miniszter úgy fogalmazott: „1956-nak is megvoltak a maga árulói, azok is egy nagy birodalom érdekeit szolgálták, és ma is vannak olyanok, akik egy nagyobb birodalom érdekeit akarják szolgálni”.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf felhívta az ünnepségen részt vevő fiatalok figyelmét arra, hogy azt a szabadságot, ami '56 hőseinek csak a rendszerváltás után adatott meg, a később felnőtt nemzedékek örökségként kapták.

Ez arra figyelmeztet - mondta -, hogy a szabadság nem pusztán lehetőség, hanem kötelesség, önmagunk és egymás iránt. Nem adják ingyen, továbbá a szabadsághoz békére van szükség. Békére, amelyben a családok kemény munkájukkal és az egymást támogató nemzedékek szövetségeként minden évben előre juthatnak egy-egy lépéssel.

A békéhez pedig erő kell, erő kell ahhoz, hogy magunk döntsünk a saját sorsunk felett és követni tudjuk a saját érdekeinket a legnagyobb ellenszélben is. Erő kell ahhoz, hogy másokkal szövetséget kötve közösen gondoskodjunk szabadságunk és országunk védelméről - emelte ki a honvédelmi miniszter.

„Mindannyiunknak van feladatunk a magyar szabadság ügyével. Nem szabad felednünk, 1956 nem a múlt, hanem a jelen és a jövő is” - fogalmazott beszédében Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

Az ünnepség résztvevőinek többsége a Műegyetem elől induló fáklyás felvonulással érkezett a Bem térre. A menettel a forradalom egyik meghatározó eseményeként számon tartott október 22-ei műegyetemi diákgyűlésre emlékeztek. Ezen a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és arról is döntöttek, hogy a lengyel nép melletti szolidaritás jegyében másnap, vagyis október 23-án a Bem térre vonulnak.

A mostani, több ezer ember, többségében fiatalok részvételével megtartott felvonulást három korabeli Csepel teherautó vezette fel, a platókról korhű ruhába öltözött fiatalok integettek. A menet résztvevői közül többen nemzeti színű és a forradalmat jelképező lyukas zászlókat lengettek.