Történelem
A 6,000 éves rágógumi sok mindent elárul a neolitikus emberekről
Úgy tűnik, hogy a neolitikus emberek ugyanúgy élvezték a rágógumit, mint manapság egy unatkozó gyerek
"A kátrány rágásának pontos oka továbbra sem tisztázott, de azt sugallják, hogy gyógyászati célokra rágták, mivel antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező természetes vegyületeket tartalmaz" - írja a Koppenhágai Egyetem Anna White által vezetett régészcsoportja.
A csapat 30 nyírkátrány-leletet elemezett az Alpok régió kilenc helyéről, a legtöbbet legfeljebb 6,300 éves tótelepülésekről. Tizenkét ilyen kátránydarab laza csomó volt, amelyek közül sok a rágás árulkodó jeleit mutatta.
A ragasztókban az a nagyszerű, hogy hajlamosak mindenféle dolgot összegyűjteni a környezetből, véletlenül és szándékosan is. A tartósított kátrányban található anyagokat – például a fenyőgyantát – szándékosan adták hozzá, hogy megváltoztassák a nyírkátrány anyagi tulajdonságait.
Eközben az emberi szájüregi mikrobiom mintái véletlenül beágyazódnak a kátrányba, amikor rágják, étellel vagy más anyagokkal együtt a rágó fogai közül. Néhány darab lenmagból (Linum usitatissimum) és mákból (Papaver somniferum) származó DNS-t tartalmazott, bár nem világos, hogy az utóbbit ételként vagy opioid hatása miatt fogyasztották-e.
A minták közül 19-ben az ősi emberi DNS-t kellő hűséggel őrizték meg ahhoz, hogy egyes esetekben a csapat azonosítani tudta annak a személynek a nemét, aki megrágta - írja a ScienceAlert.
"Az emberi és orális mikrobiális DNS jelenléte egyes mintákban arra utal, hogy a kátrányt megrágták, egyes esetekben több személy is" - írják a szerzők.
"Az emberi DNS lehetővé teszi számunkra a kátrányt rágók nemének meghatározását is, betekintést nyújtva a múlt nemi gyakorlataiba, míg a növényi és állati DNS rávilágít a múltbeli étrendre és az adalékanyagok lehetséges használatára."
A kátrányban rekedt szerves maradványok és ősi DNS elemzése férfi DNS-t tárt fel abban a 10 kőeszközben, ahol a kátrányt ragasztóként használták, míg a női DNS jelen volt a kátrányban, amelyet a tanulmányban vizsgált mindhárom kerámiadarab javítására használtak.
Lehetséges, hogy a rágás fontos része volt a kátrány, mint ragasztóanyaggal való munkának, mivel hűtéskor megkeményedik, és a rágás lágyítja.
De a nyál hozzáadása csökkenti a kátrány tapadási tulajdonságait, amelyek csak újramelegítés után térnek vissza.
Tekintettel arra, hogy ebből a korszakból kevés emberi maradvány van, az ősi rágógumi valószínűtlen utat kínál őstörténetünk jobb megértéséhez, amely egyébként elveszne az időben.
Bölcsen dobja ki a következő rágógumit: a végén évezredekig megőrizheti a DNS-ét (és a vacsoráját).
