Teverajzok egy elveszett civilizációtól

A kutatók a Szaúd-Arábia északi részén elterülő Nefúd-sivatagban bukkantak rá a különleges sziklarajzokra, amelyekről azt feltételezik, hogy Kr. e. 12 800 és 11 400 között keletkezhettek, vagyis akkor, amikor a száraz évezredek után ismét megjelentek a szezonális tavak és folyók az Arab-félszigeten. Ezeknek a vízforrásoknak a létét az említett időszakban az üledékvizsgálatok is alátámasztották, amely lehetővé tette emberi közösségek berendezkedését a térségben. Ezek a hatalmas kőbe vésett alakok „nemcsak művészi kifejeződések, hanem a jelenlét és a kulturális identitás határozott nyomai” – nyilatkozta Dr. Maria Guagnin a kutatás vezetője, a Max Planck Intézet geoantropológiai kutatóintézetének tudományos munkatársa. Dr. Ceri Shipton a University College London kutatója pedig hozzáfűzte, a rajzok valószínűleg a vízforrásokat és mozgási útvonalakat jelölték, amelyekhez területi jogok és közösségi emlékek társultak.

A Jebel Arnaan, Jebel Mleiha és Jebel Misma helyszínein fellelt rajzok azért is kiemelkedően fontosak, mivel ezek nem barlangrajzok, hanem vésett metszetek magas sziklafalak oldalán, amelyek közül némelyik a 40 métert is elérheti.

Mindez mutatja, mennyire fontos lehetett számukra az üzenet – írja az Origo. Az ásatások során különböző kőszerszámok, zöld pigmentdarabok és ékszernek használt kagylók kerültek elő, amelyek alapján a kutatók kapcsolatot vélnek felfedezni fali véseteket készítők és a közel-keleti térség fazekasság előtti kőkorszaki népcsoportjai között. Mégis, az ábrázolások mérete, tartalma és elhelyezkedése egyedülálló — mindez egy elveszett civilizáció sajátos kulturális világát tárja fel, amely a sivatag zord körülményeihez alkalmazkodva fejlődött – írja a portál.