A halálos baktériumok több mint egymillió éve fennmaradtak

Egy nemzetközi kutatócsoport figyelemre méltó felfedezést tett, amely új megvilágításba helyezi a nagytestű emlősök és mikrobiális társaik kapcsolatát. A Paleogenetikai Központ által vezetett projekt 483 mamutmaradvány-minta genetikai anyagát elemezte, amelyek közül 440-et szekvenáltak. Ezeknek a tanulmányoknak a léptéke lenyűgöző, bár érdemes bizonyos távolságot tartani a végső értelmezésüktől.

Ahogy Benjamin Guinet a Paleogenetikai Központtól elismeri: Képzelje el, hogy egy millió éves mamutfogat tart a kezében. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy még mindig magán viseli az ősi mikroorganizmusok nyomait, amelyek ezzel a mamuttal éltek?

A Mamutban váratlan DNS-sel marad

Különösen értékesnek bizonyult egy körülbelül 1,1 millió évvel ezelőtti sztyeppei mamut, amelynek maradványaiból ki lehetett vonni a gazdaszervezethez kapcsolódó legrégebbi ismert bakteriális DNS-t. A tudósok rekonstruálták az Erysipelothrix nemzetség baktériumainak részleges genomját, amely valódi áttörést jelent a paleogenetika területén. El kell azonban ismerni, hogy egy ilyen művelet nem könnyű feladat.

Tom van der Valk, a tanulmány társszerzője találóan megjegyezte:

Mivel a mikroorganizmusok gyorsan fejlődnek, több mint egymillió éves megbízható DNS-adatok megszerzése olyan volt, mintha egy még mindig újraírt nyomot követnénk.

Az elemzések kimutatták, hogy a mikroorganizmusok hat csoportja következetesen kapcsolódik a mamutokhoz, köztük az Actinobacillus, a Pasteurella, a Streptococcus és az Erysipelothrix baktériumok rokonai. Érdekes módon e mikroszkopikus lények némelyike több százezer éven át kísérte az őskori óriásokat – több mint egymillió évvel ezelőtttől a gyapjas mamutok kihalásáig a Wrangel-szigeten körülbelül 4,000 évvel ezelőtt. Ez a rendkívüli biológiai folytonosság arra késztet bennünket, hogy teljesen más módon tekintsünk az állatok és mikrobiomjaik közötti kapcsolat evolúciójára.

A legérdekesebbnek a Pasteurellával kapcsolatos baktériumok tűnnek, amelyek szorosan kapcsolódnak a modern afrikai elefántok halálos járványokat okozó kórokozójához. Ez a megállapítás arra utal, hogy hasonló betegségek tizedelhették meg a mamutpopulációkat évezredekkel ezelőtt. Bár a klímaváltozást és az ember okozta vadászatot hagyományosan a kihalás fő okaként tekintik, a bakteriális betegségek szerepét eddig alábecsülték.

A Cell folyóiratban megjelent tanulmány több mint egymillió évvel visszafeszegeti a paleogenetika határait. Ez új kutatási lehetőségeket nyit meg, lehetővé téve a tudósok számára, hogy nyomon kövessék, hogyan fejlődtek a gazdaszervezettel párhuzamosan a gazdaszervezethez kapcsolódó mikroorganizmusok. Ez segíthet megérteni nemcsak a múltat, hanem az állatok és mikrobiomjaik közötti jövőbeli kapcsolatokat is a környezeti változásokkal szemben, számol be a focus.pl.

A baktériumok felfedezése a mamutfogakban megmutatja, hogy mennyi titok rejtőzik még az ősi maradványokban. Minden fog vagy csont felbecsülhetetlen értékű információkat tartalmazhat a pleisztocén ökoszisztémákról és azokról a mechanizmusokról, amelyek generációk óta alakítják a földi életet. Bár a tudósok lelkesedése érthető, érdemes megjegyezni, hogy ez csak a kezdete annak a hosszú útnak, amely ezeknek az összetett kapcsolatoknak a teljes megértéséhez vezet.