Történelem

Tizenháromezer éves múltra tekint vissza a kék pigment

Az igazi kék pigmentet nagyon nehéz megtalálni, de az emberek a jégkorszak óta próbálkoznak

A régészek lesöpörték a szennyeződést egy őskori leletről Németországban, megdöbbenve látták a rendkívül ritka színű csillogást.

Tizenháromezer éves múltra tekint vissza a kék pigment
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

A kék a természet egyik legritkább árnyalata. Még a kéknek tűnő virágok, madarak és pillangók is általában olyan optikai trükkökre támaszkodnak, mint az irizáló, mivel kevés természetes anyag termel valódi kék pigmentet.

Ezért olyan figyelemre méltó a németországi Mühlheim-Dietesheim lelőhelyen történt felfedezés. 13 000 éves, ez a kék pigment legkorábbi ismert felhasználása Európában, és a világ legrégebbi példái közé tartozik.

"Ez majdnem a legrégebbi kék pigment a világon – az egyetlen ismert példa, amely megelőzi az esetünket, Szibériából származik, ahol kék-zöld pigment nyomait találták a körülbelül 19-23 000 évvel ezelőtti figurákon" – mondta Dr. Izzy Wisher, a tanulmány vezető szerzője és a dániai Aarhusi Egyetem régésze az IFLScience-nek.

Grúziából származó bizonyítékok is vannak, amelyek 32 000–34 000 évvel ezelőttre datálhatók, hogy az emberek potenciálisan liláskék pigmentet hoznak létre zúzott indigónövényekből (Isatis tinctoria), ugyanabból a növényből, amely később a kék farmer mögött lévő festékeket eredményezte.

Ezeken a ritka eseteken kívül azonban az igazi kék pigmentek kivételesen ritkák az őskori világban.

Fejlett képalkotó technikák és kémiai elemzés segítségével a kutatók azt találták, hogy a kőn összetöretlen anyag azurit, egy mélykék rézásvány, amely rézérc mállása során keletkezik. A Rajna-Majna folyó helyi geológiája bővelkedik rézben, ami arra utal, hogy a paleolit emberek helyben gyűjthették a követ.

Nagyon valószínűtlen, hogy ez a ritka pigment geológiai véletlenül került az ember által készített tárgyra. A Mühlheim-Dietesheim lelőhelyen rengeteg bizonyíték van arra, hogy a paleolit emberek vörös és barna okkert használtak, egy természetben előforduló pigmentet, amelyet az emberek világszerte használtak fajunk létezésének nagy részében.

Nyilvánvalóan ízlésük volt arra, hogy műtárgyaikat, és talán saját testüket is csodálatos színekkel díszítsék, de a ritka azurit jelenléte azt sugallja, hogy ezek az emberek sokkal szélesebb színpalettával kísérleteztek, mint azt korábban gondolták.

"Ez megkérdőjelezi azt, amit a paleolit pigmenthasználatról tudni véltünk" - mondta Dr. Wisher nyilatkozatában.

"Az azurit jelenléte azt mutatja, hogy a paleolit emberek mély ismeretekkel rendelkeztek az ásványi pigmentekről, és sokkal szélesebb színpalettához fértek hozzá, mint azt korábban gondoltuk - és lehet, hogy szelektívek voltak bizonyos színek használatában" - tette hozzá.

Az ókori világban a kék pigmentek leghíresebb felhasználása az ókori egyiptomiaktól származik, az első kultúra, amely szintetikus kék pigmentet állított elő. Körülbelül 4,500 évvel ezelőtt ásványi anyagok keverékét készítették, hogy púderes (tónusban és textúrában egyaránt) kék pigmentet hozzanak létre, amelyet falfestményeik, ékszereik és más gyönyörű tárgyaik díszítésére használnak.

Úgy gondolták, hogy ekkor kezdett a kék pigment az emberi élet gyakoribb részévé válni. A németországi apró azuritfoltok azonban azt jelzik, hogy az európai jégkorszaki művészek már olyan színt kerestek, amely ritkán fordul elő a természetben, jóval azelőtt, hogy a fáraók dicsőséges színekkel festették volna templomaikat.

Kapcsolódó írásaink