Történelem

Miben hasonlított Hitler Napóleonra?

A történelmi ismétlődés egyben remek példa arra, hogy hiába ismeri az egyik hadvezér a másik hibáit, mégsem tanul belőle

A két hadjárat története nemcsak katonai tanulmány, hanem figyelmeztetés is arra, hogy a túlzott hatalmi ambíció és a másik fél lebecsülése végzetes lehet. Sok történész szerint Hitler kifejezetten tanulmányozta Napóleon hibáit, de mégsem tanult belőlük ezzel végül saját birodalmát sodorta pusztulásba.

Miben hasonlított Hitler Napóleonra?
Bonaparte Napoleon portréja
Fotó: Northfoto

Napóleon 1812-es orosz hadjárata

Napóleon 1812-ben elhatározta, hogy megtöri Oroszországot, mert az cár, I. Sándor megszegte a kontinentális zárlatot, amelyet Napóleon az Egyesült Királyság gazdasági elszigetelésére vezetett be. Az 1812-es hadjárat során Napóleon több mint 600 000 fős „Nagy Hadsereggel” vonult be Oroszországba.

Ez volt akkor a világ egyik legnagyobb katonai ereje.

Az oroszok azonban nem álltak nyílt csatába, hanem felperzselt föld taktikát alkalmaztak: visszavonulás közben felégették a termést és elpusztították az ellátmányt, így a francia hadsereg élelmiszer nélkül maradt. Moszkvát végül elérték, de a város nagy része leégett, és a tél közeledtével Napóleon kénytelen volt visszavonulni.

A visszavonulás során a francia hadsereg katonáinak többsége éhezés, fagyhalál és betegségek miatt veszett oda. A 600 000 fős haderőből alig 100 000 katona tért vissza. Ez a vereség Napóleon birodalmának hanyatlását indította el, a következő években sorra lázadtak fel ellene a korábbi szövetségesek, végül 1814-ben lemondatták és száműzték Elbára.

Hitler 1941-es Barbarossa-hadművelete

Hitler 1941 júniusában indította el a Barbarossa-hadműveletet, az addigi történelem legnagyobb invázióját, több mint 3 millió katonával. Célja a Szovjetunió gyors meghódítása, a „villámháború” megismétlése volt, amely Nyugat-Európában olyan jól működött.

Kezdetben a Wehrmacht óriási sikereket ért el, gyorsan haladt előre és hatalmas területeket foglalt el. Azonban a logisztikai nehézségek, az óriási távolságok és a brutális tél itt is megállították a támadást. A németek nem voltak felkészülve a -30 °C alatti hőmérsékletre: a járművek befagytak, a katonák megfelelő téli felszerelés nélkül fagytak meg, és az ellátmány elakadt.

A sztálingrádi csata (1942–43) lett a fordulópont: a németek több százezer katonát veszítettek, és innentől a Vörös Hadsereg fokozatosan visszaszorította őket egészen Berlinig.

A két hadjárat közös pontjai

  • Túlzott önbizalom: mindketten alábecsülték Oroszország méretét és ellenállóképességét.
  • Logisztikai problémák: a hosszú utánpótlási vonalak ellehetetlenítették a hadsereg ellátását.
  • Orosz tél: mindkettőjük hadseregét megtizedelte a hideg.
  • Stratégiai fordulat: a kudarcuk után birodalmuk hanyatlani kezdett, és néhány éven belül mindketten elvesztették hatalmukat.

Miért izgalmas ez a párhuzam?

A két hadjárat története nemcsak katonai tanulmány, hanem figyelmeztetés is arra, hogy a túlzott hatalmi ambíció és a másik fél lebecsülése végzetes lehet. Sok történész szerint Hitler kifejezetten tanulmányozta Napóleon hibáit, de mégsem tanult belőlük ezzel végül saját birodalmát sodorta pusztulásba.

Ez a történelmi ismétlődés egyben remek példa arra, hogy Oroszország földrajza és éghajlata önmagában is „védelmi fegyver” lehet, amely már többször megállította a hódítókat.

Kapcsolódó írásaink