Végre kiderült, mi okozza a szibériai hatalmas, rejtélyes krátereket

Most először az Oslói Egyetem kutatócsoportja adott elfogadható magyarázatot. És válasz arra a kérdésre is, hogy miért fordul elő a jelenség csak bizonyos helyeken. A titokzatos kráterek kizárólag a szibériai Jamal- és Gydan-félszigeten fordulnak elő. Az Északi-sarkvidéken sehol máshol nem ismernek hasonló szerkezeteket.

Kráterek Szibériában: A kutatók szerint a korábbi elméletek nem elegendőek

Helge Hellevang geológus és csapata tudni akarta, miért. A korábbi elméletek a krátereket a permafrosztban felolvadó jéglencséknek vagy metánhidrátoknak tulajdonították. De a kutatók szerint ez önmagában nem elég. "A szükséges gázmennyiséget aligha lehet előállítani csak a permafroszt folyamatokkal" - mondja a tanulmány, számol be a focus.de.

A régió a világ egyik legnagyobb földgázlelőhelye felett fekszik. A geológiai törésvonalak mentén gázok és hő emelkedik fel a föld mély rétegeiből. Amikor a forró gáz a fagyott talajba ér, felhalmozódik a permafroszt takarója alatt – gyakran évekig.

A permafrosztban zajló folyamatok nem kizárólag a kráterek kialakulásáért felelősek

Ha a talaj nyáron puha lesz, elég egy apró repedés. Ezután a nyomás robbanásszerűen felfelé kisül. "A mélyebb területekről származó hő és földgáz elengedhetetlen ahhoz, hogy elegendő energiát építsenek fel a robbanáshoz" - magyarázzák a tanulmány szerzői.

Hellevang és csapata arra a következtetésre jutott, hogy a permafrosztban zajló folyamatok nem egyedül felelősek a kráterek kialakulásáért. Inkább a nyomás alatt álló, emelkedő metán a döntő hajtóerő.

Ha a "fedél" eltörik, veszélyessé válik

Ezeknek a kisüléseknek az ereje óriási:

• Egyetlen kráter akár 11 200 köbméter anyagot is kilökött a környező területre.
• Jég- és földtömbök repültek a levegőben másodpercenként 35 méter sebességgel.
• A gáznyomás 25-38 bar volt – akár 25-ször magasabb, mint a légköri nyomás.

Ilyen erők nem keletkezhetnek fagyott talajban kizárólag olvadási folyamatok révén.

Az éghajlatváltozás mint további kockázati tényező

A hőhullámok új, sekély tavakat hoznak a tundrára. Ezek felgyorsítják a felső rétegek felolvasztását. A permafroszt instabillá válik. A gáz feletti "fedél" veszít erejéből – és gyorsabban szakad ki.

Ez a metán távozását okozza – ez a gáz körülbelül 25-ször erősebben hajtja az üvegházhatást, mint a CO2. Az északi-sarkvidéki permafroszt 1700 milliárd tonna szenet tartalmaz, amelynek nagy része metán formájában.

A kráterek nem helyi természeti jelenségek

Ha ez a metán felszabadul, felgyorsítja a globális felmelegedést. A kráterek tehát nem helyi természeti jelenségek. Ezek egy világméretű problémához kapcsolódnak.

Ugyanakkor a jelenség az energetikai infrastruktúrát is érinti. Az érintett félszigetek az orosz gázipar legfontosabb termelési területei közé tartoznak. A csővezetékek olvadó talajon futnak. A növények instabil talajon vannak.

A kráterek a szibériai műszaki létesítményeket is veszélyeztethetik

Ha kráter képződik egy csővezeték közelében, fennáll a szivárgás vagy robbanás veszélye. A településeket is érintheti. Ez a jelenséget nemcsak éghajlati kérdéssé, hanem biztonsági kockázattá is teszi.

Az oslói kutatók azt kérik, hogy az ilyen folyamatokat építsék be az éghajlati modellekbe. Mostanáig a modellek általában csak a felső permafroszt szintek felett számították ki a metánkibocsátást. De ez nyilvánvalóan nem elég.