Titokzatos építményeket fedeztek fel a „pokol kapuinál”

Látványos foltjai és domborzati formái a vulkáni tevékenység szó szerinti melegágyaként mesélnek a múltjáról.

Ezeket a drámai hegeket ötmillió év alatt bekövetkezett kitörések alakították ki, a NASA szerint a legutóbbi eseményt i.sz. 600 és 700 között rögzítették.

Annak ellenére azonban, hogy egykor a bolygó egyik legbarátságtalanabb helye volt, a régészek bizonyítékot találtak arra, hogy az emberek egykor itt telepedtek le, a lávafolyam közepette.

„Az Európában talált kőképződményekre emlékeztető, rejtélyes kör alakú kőképződmények szétszóródtak ezen a száraz vidéken, dombtetőkön és völgyekben, távol az emberi lakhatástól” - jelentette először a Sydney Morning Herald 1977-ben.

Ezeket a képződményeket azonban csak a műholdképek újabb fejlődésével azonosították a neolitikus közösségek maradványaiként.

A szakértők ma már „egyedülállónak” tartják Khaybar területét az építmények sokfélesége és a száraz helyi éghajlat rendkívüli megőrzése miatt.

Az építmények, amelyekből körülbelül 400 van, és amelyek akár 9000 évre nyúlnak vissza, vulkanikus kövekből állnak, amelyeket falvak, kerítések és „rejtélyesebb építmények” építésére használtak, mint például az úgynevezett „sárkányok” és „kapuk”.

Az úgynevezett „sivatagi sárkányokat” nagyrészt kőkerítéseknek tekintik, amelyeket valószínűleg állatcsapdaként használtak.

Az EGU szerint azonban lehetséges, hogy ezeket a vadászcsapdákat nem állatok befogására és megölésére tervezték, hanem az állatok háziasításának első kísérletét jelenthetik.

Eközben néhány „kapu” - amelyet azért neveztek el, mert felülről hasonlítanak a mezőkapukra - valójában egy vulkáni kupola oldalán található, amely egykor bazaltos lávát okádott ki - állapították meg a kutatók.

A kapuk „kőből épültek, a falak durván megmunkáltak és alacsonyak” - írta David Kennedy, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem professzora egy 2017-es tanulmányában, és „úgy tűnik, hogy a táj legrégebbi ember alkotta építményei”.

És mégis, elismerte, „nem lehet nyilvánvaló magyarázatot találni a céljukra”.

Ennek ellenére Kennedy kollégája, Dr. Hugh Thomas, a Sydney-i Egyetem régészeti oktatója legalább némi fényt derített arra, hogy a populációk hogyan élhettek ilyen ingatag környezetben - írja az Independent.

2022-ben az Arab Newsnak elmondta: „A valóság az, hogy a neolitikumban ezek a területek lényegesen zöldebbek voltak, és valóban jelentős ember- és állatcsordák mozogtak volna ezeken a tájakon.”

Thomas, Kennedy és más kutatók éveket töltöttek a kapuk keresésével és a hollétük dokumentálásával a Google Earthnek köszönhetően.

„Szerettünk volna átrepülni Szaúd-Arábiába, hogy képeket készítsünk. De soha nem kapod meg az engedélyt” - mondta Kennedy a New York Timesnak.

Ez az oka annak, hogy olyan erősen támaszkodtak a keresőmotor műholdas programjára.

„Hajlamosak vagyunk úgy gondolni Szaúd-Arábiára, mint sivatagra, de a gyakorlatban hatalmas régészeti kincsesbánya van, amelyet azonosítani és fel kell térképezni” - tette hozzá Kennedy.

„A földszintről nem lehet őket túl jól látni, de ha felmegyünk néhány száz lábra, vagy egy műholddal még magasabbra, gyönyörűen kiemelkednek.”