Történelem
Fenomenális lelet az ókor szívében
Jézus csodálatos módon itt gyógyított meg egy vak embert
A bibliai Siloam-medence, más néven Siloe közelében a tudósok egy lenyűgöző épület maradványaira bukkantak. A lelet új megvilágításba helyezi, hogy az ősi lakosok hogyan birkóztak meg a környezeti kihívásokkal.
A felfedezett építmény igazi kolosszusnak számít korában. Magassága körülbelül 12 méter, hossza 21 méter, szélessége pedig közel 8 méter. Ez a legnagyobb ilyen típusú építmény, amelyet valaha Izraelben találtak, és egyben a legrégebbi is Jeruzsálemben. Az Izraeli Régészeti Hatóság és a Weizmann Tudományos Intézet által végzett kormeghatározás meglepően pontos eredményeket hozott. A habarcsban található szerves maradványok elemzése alapján a szerkezet építésének idejét 805-795-re lehetett meghatározni, mindössze egy évtizedes hibahatárral.
Ez az egyik legimpozánsabb és legjelentősebb lelet az első jeruzsálemi templom korából – magyarázza Eli Escusido, az Izraeli Régészeti Hatóság igazgatója, számol be a focus.pl.
A helyszín nem véletlen. A 2004-ben újra felfedezett, fent említett Siloam-medence János evangéliuma szerint az a hely, ahol Jézus csodálatos módon meggyógyított egy vak embert. A bibliai leírás szerint a vízben való mosakodás visszaadta a látását. Érdekes módon mind a medence, mind az újonnan felfedezett gát ugyanabból a forrásból, a Gihonból táplálkozott. Ez jól mutatja, milyen stratégiai jelentőségű vízközpont volt ez a hely az ókori város számára. A Kr. e. 9. századból származó paleoklimatikus adatok egy zavaróan ismerős képet festenek. Jeruzsálem lakói abban az időben szárazságokkal és heves esőzésekkel küzdöttek, amelyek árvizeket okoztak. A gát kettős célt szolgált. Egyrészt tárolta a vizet az esőmentes időszakokban, másrészt megvédte a várost a völgyben lefolyó pusztító árvizektől.
Végtelen régészeti meglepetések
A szerkezetet valószínűleg Joás vagy Amázia király uralkodása alatt építették, amikor Jeruzsálem intenzív városfejlesztésen ment keresztül. A vízügyi infrastruktúrába történő beruházások a változó éghajlati viszonyokra adott válaszként születtek. A szerkezet mérete a fejlett mérnöki tudásról és a jó munkaszervezésről tanúskodik. Ez nem egy ideiglenes szerkezet volt, hanem egy jól átgondolt építészeti mű. A 2025-ös év rendkívül eredményesnek bizonyult Jeruzsálem régészetének. A gát mellett a kutatók egy ősi kert nyomait találták a Szent Sír templomban, valamint egy érmét, amelyet közvetlenül a Második Templom pusztulása előtt vertek.
Ezek a felfedezések emlékeztetnek arra, hogy a Szent Város még mindig sok titkot rejt. Minden ásatási szezon új darabokat hoz ehhez a több évszázados kirakós játékhoz.
Az elmúlt években Jeruzsálemet minden korában, rétegeiben és kultúráiban soha nem látott mértékben kutatták – és még sok meglepetés vár ránk, teszi hozzá Escusido.
A gát felfedezése nemcsak régészeti érdekesség, hanem történelemlecke is. Megmutatja, hogy a vízgazdálkodás és az éghajlatváltozás kihívásai nem csak a mi korunkra jellemzőek. Jeruzsálem ősi lakói lenyűgöző mérnöki megoldásokkal tudták ezeket ellensúlyozni, amelyek három évezredet vészeltek át.
