Az ókori Egyiptom elfeledett járványa

A „temyt” nevű gyermekkori betegség – amelyet úgy írnak le, mint „aki a csonttöréshez tartozik” – lehet a legkorábbi feljegyzett esete annak, amit ma dengue-láznak nevezünk, a „csonttörő láznak”, amely riasztó ütemben terjed az egész világon.

A kapcsolat első pillantásra lehetetlennek tűnik. Az Aedes aegypti szúnyog által hordozott dengue-láz modern trópusi csapásnak számít, csak 2024-ben világszerte közel 13 millió esetet jelentettek. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy ez az ősi ellenség évezredekkel azelőtt kínozhatta a fáraók gyermekeit, hogy a modern orvostudomány nevet adott volna neki.

A Journal of Preventive Medicine and Hygiene című folyóiratban megjelent úttörő tanulmány nagy hírverést keltett a régészeti és orvosi közösségekben. A nemzetközi tudóscsoport, köztük Francesco Maria Galassi paleopatológus és Dr. Michael Habicht egyiptológus vezetésével a kutatás valami rendkívülit javasol: hogy a dengue-láz vagy egy dengue-szerű betegség az ókorban a Nílus völgyében járt, és nem a csontokban vagy a múmiákban, hanem az áldozatok szenvedését rögzítő orvosi papiruszokban hagyta nyomát - írja az AncientOrigins.

Titokzatos betegség a papiruszokban

Az ókori egyiptomi orvoslás rengeteg információt hagyott maga után papiruszok formájában, amelyek közül sok racionális és mágikus-orvosi gyógymódokat is tartalmaz minden korosztályt érintő betegségekre. Ezek között van egy rejtélyes kifejezés: temyt. Ezt az állapotot a Hearst, Berlin és London papiruszok szerint a gyermekeket érintő erőszakos betegségként írták le, bőrkiütésekkel és görcsrohamokkal járva.

Ami felkeltette a szerzők figyelmét, az a sḏy.t qs kifejezés volt, amelyet a temyt leírására használtak, mint „aki a csonttörőhöz tartozik” – ez egy feltűnő metafora, amely a dengue-láz modern becenevét idézi: csonttörési láz. A dengue-láz arról híres, hogy súlyos mozgásszervi fájdalmat vált ki, különösen gyermekeknél, gyakran neurológiai tünetekkel, például görcsrohamokkal vagy encephalitisszel kísérve.

B. Halioua és P. Hannequin francia tudósok korábban kanyaróként értelmezték a temyt-et - ez egy logikai hipotézis, amely a gyermekgyógyászati fókuszon, a lázon és a kiütésen alapul. Galassi és munkatársai azonban tisztelettel megkérdőjelezik ezt az olvasatot. Úgy gondolják, hogy a kanyaró csak a kora középkorban, a 6. század körül jelent meg különálló emberi betegségként, a marhavész állatbetegségből fejlődött ki. Ráadásul a klasszikus kanyaróból hiányzik az egyiptomi forrásokban leírt intenzív csontfájdalom.

Lehetséges, hogy a temyt nem a kanyaróra utal, hanem a dengue-láz egy korai, nem diagnosztizált formájára?