Isteni beavatkozás a dupla túlélő?

Az első bomba: Hirosima (1945. augusztus 6.)

Augusztus 6-án reggel 8:15-kor az amerikai légierő Enola Gay nevű B-29-es bombázója ledobta az első atombombát Hirosimára. A „Little Boy” nevű bomba 15 kilotonna TNT-nek megfelelő erővel robbant. A robbanás és a hőhullám azonnal elpusztította a város nagy részét, és több mint 70 000 ember meghalt az első napon, további tízezrek a sugárzás és sérülések miatt később.

A második bomba: Nagaszaki (1945. augusztus 9.)

Három nappal később, 1945. augusztus 9-én, egy másik B-29-es – a Bockscar – dobta le a „Fat Man” nevű plutóniumbombát Nagasakira. Bár a hegyes domborzat csökkentette a pusztítás mértékét, még így is 40 000 ember halt meg azonnal, és a sugárzás további tízezreket ölt meg az elkövetkező hetekben.

A kettős túlélők (hibakusha) története

A japánok hibakusha névvel illetik az atombombák túlélőit. Köztük volt egy kis csoport, akiket nijū hibakusha-nak („kétszeresen bombázott túlélőknek”) hívnak.

A legismertebb közülük Yamaguchi Tsutomu, aki a Mitsubishi mérnökeként dolgozott Hirosimában, amikor a bomba felrobbant. Súlyosan megégett, de túlélte, és másnap visszautazott szülővárosába, Nagasakiba – ahol augusztus 9-én ismét atomtámadás érte. Yamaguchi túlélte a második bombát is, majd hosszú életet élt (2010-ben halt meg 93 évesen), és életét a béke és a nukleáris leszerelés népszerűsítésének szentelte.

Összesen kb. 165 ember dokumentáltan mindkét támadás túlélője volt – elképesztő, hogy a világ két legnagyobb nukleáris katasztrófáját közvetlenül élték át.

Orvosi és pszichológiai hatások

A túlélők nemcsak a robbanás fizikai sebeit hordozták, hanem súlyos pszichológiai traumát is átéltek.

• Sugárbetegség: hajhullás, belső vérzések, hányinger, bőrégés.
• Hosszú távú betegségek: megnövekedett rák- és leukémia arány.
• Társadalmi stigma: sok túlélőt kirekesztettek, mert attól féltek, hogy sugárzás miatt beteg vagy terméketlen lesz.

Miért különleges ez a történet?

A kettős túlélők története szimbolikus: ők testesítik meg az emberi kitartást és a béke iránti vágyat. Az ENSZ és számos békemozgalom gyakran hivatkozik rájuk, amikor a nukleáris leszerelés fontosságát hangsúlyozzák.

Yamaguchi Tsutomu híres mondása:

„Az én két atomrobbanásom nem bosszúra ad okot, hanem arra, hogy felhívjam a figyelmet: az emberiségnek soha többé nem szabad ilyet tennie.”

A Hirosima és Nagaszaki túlélőinek története nemcsak a háború borzalmairól szól, hanem az emberi lélek erejéről és arról, hogy még a legnagyobb pusztítás után is lehet békét, megbékélést és reményt találni.