Mégsem Kolumbusz fedezte fel Amerikát?

Az ötlet teljes mértékben a görög történész, Plutarkhosz, aki Kr. u. 46 és 119 között élt, által írt párbeszéd új vizsgálatán alapul.

Dr. Ioannis Liritzis, az Égei-tengeri Egyetem régészettudományi professzora Plutarkhosz szövegét tanulmányozva azt az elméletet állította fel, hogy az ókori görögök valóban elérték Amerikát.

Plutarkhosz „Az arcon, amely a Hold gömbjében megjelenik” című szövege közismert nevén „De Facie”. A párbeszédben Lambriasz arra kéri a karthágói Szüllát, hogy meséljen el egy történetet, amelyet a karthágói Kronosz templomának szolgáitól hallott.

Szülla mesél Lambriasnak egy utazóról, aki egy távoli, hatalmas kontinensre tett hosszú utazás után meglátogatta a templomot.

Görög tudós azt állítja, hogy görögök utaztak Amerikába

Dr. Liritzis elméletét tudományos adatokra alapozza egy tanulmányában, amelyet Panagiota Preka-Papadema csillagász, Konstantinos Kalachanis filozófus, Chris Tzanis meteorológus és Panagiotis Antonopoulos információs technológiai tanácsadó közösen írt.

A De Facie-ban szereplő utazó szerint nagyjából harmincévente érkeztek új utazók a nagy kontinensre, amikor a Szaturnusz bolygó, amelyet a görögök Kronosznak neveztek, megjelent a Bika csillagképben.

Dr. Liritzis és kollégái azt állítják, hogy az ókori görögök utaztak arra a kontinensre, ami valóban Észak-Amerika volt.

A kutatók azzal érvelnek, hogy a görögök felhasználhatták részletes csillagászati ​​ismereteiket, hogy pontosan meghatározzák az atlanti áramlatok helyét, amelyek nyugat felé vihették őket.

A teljes napfogyatkozás megjelenik a De Facie-ban az utazó által leírt történetben; a görög kutatócsoport öt évezrednyi napfogyatkozás-feljegyzést kutatott át, hogy találjon egyet, amely megfelel a párbeszéd paramétereinek.

A kutatók egyetlen napfogyatkozásnál maradtak, amely Kr. u. 75-ben történt. Dr. Liritzis csapata csillagászati ​​szoftverek segítségével látta, hogy a napfogyatkozás körüli évtizedekben a Szaturnusz valóban három időszakban jelent meg a Bikában: Kr. u. 26-tól 29-ig, Kr. u. 56-tól 58-ig és Kr. u. 85-től 88-ig.

A csapat a Kr. u. 75-ös napfogyatkozást használta fel Plutarkhosz informátora és a nagy kontinensre utazó Szülla közötti beszélgetés időzítésének kiszámításához.

Ennek alapján Liritzis és kollégái az utazást arra az időszakra időzítették, amikor a Szaturnusz legutóbb a Bikában járt, azaz Kr. u. 56-ra.

A kutatók feltételezték, hogy a Szüllá által leírt utazás előkészületei abban az évben kezdődhettek. Az utazók Kr. u. 57-ben érkezhettek meg Észak-Amerikába.

Az ókori görögök egy évig maradtak Amerikában, majd Kr. u. 58 őszén hajóztak haza, amikor a Szaturnusz elhagyta a Bikát. Ez volt a legutóbbi utazás Plutarkhosz írásainak idejéig.

A szöveg szerint az ilyen utazásoknak harmincévente kellett megtörténniük több évszázadon keresztül, feltételezi a görög csapat.

Földrajzi leírások alátámasztják az elméletet

A De Facie elemzése a korabeli földrajzi leírásokból is merít támpontokat. Plutarkhosz szövege egy „nagy kontinenst” említ Ogygia szigetén túl, amely a szöveg szerint maga is ötnapos trirémútra található Britanniától nyugatra.

Plutarkhosz azt is írta, hogy a görög telepesek a „nagy kontinenst” egy olyan öblön keresztül érték el, amely a Volga folyó deltájával, a Kaszpi-tenger északi bejáratával egy vonalban áll.

Liritzis a Google Earth-re hivatkozva húzott egy vonalat erről a helyről az Atlanti-óceánon át, és megállapította, hogy az a kanadai Szent Lőrinc-öbölbe vezet.

A tudós szerint az ókori görög telepesek valószínűleg felfedezés, gazdagság vagy vallási célokból utaztak a mai Amerikába.

Azt mondja, hogy akkor tették meg az utat, amikor a Szaturnusz a Bikában járt, mivel szorosan követték a Kronoszhoz, Zeusz apjához kapcsolódó csillagászati ​​jelenségeket.

Az Antikythera mechanizmus, egyfajta csillagászati ​​számítógép az ókori görögök számára, alátámasztja azt az elméletet, hogy szorosan követték a csillagok és bolygók mozgását.

Néhány régész vitatja az elméletet

Egyes régészek szerint az ókori görögök Amerikába tartó útja valószínűtlen, bár nem feltétlenül lehetetlen.

Mások teljesen elvetik ezt, mondván, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az ókori görögök elérték volna Amerikát, nemhogy ott tartózkodtak volna, akár rövid ideig is.

A Brit Columbiai Egyetem (UBC) régészetprofesszora, aki a Földközi-tenger keleti részén tanulmányozza a víz alatti régészetet, azt mondta, hogy az ókori görögök véletlen átkelése nem lehetetlen, de nincsenek szilárd bizonyítékok, amelyek alátámasztanák ezt az elméletet. Brendan Foley, a svédországi Lund Egyetem víz alatti régésze, aki az ókortól kezdve hajóroncsokat tanulmányoz, azt mondta, hogy az ókori görögök nem rendelkeztek a nyílt Atlanti-óceánon való navigációhoz szükséges navigációs technológiákkal és ismeretekkel.

Egy görög-kanadai régésznek hasonló elmélete van

Egy görög-kanadai égei-tengeri íráskutató, Dr. Minas Tsikritsis elmélete azonban hasonlít Dr. Liritziséhoz.

A tudós kijelentette, hogy az ókori görögök évekkel az olasz tengerész, Kolumbusz Kristóf 1492-es érkezhettek Amerikába.

Tsikritsis, aki Plutarkhosz De Facie-jét is tanulmányozta, számítógépes programok segítségével kimutatta és demonstrálta, hogy az ókori görögök tudták, hogy „a három szigettől nyugatra és Britanniától északnyugatra” létezik egy „nagy” kontinens.

A görög-kanadai kutató úgy véli, hogy a Görögország és Amerika közötti kommunikáció a minószi korban kezdődött, és a hellenisztikus időkig folytatódott.

A bronzkorban ezeknek az utazásoknak a célja a kereskedelem és a kiváló minőségű réz szállítása volt a Felső-tóból, az Egyesült Államok és Kanada határán.

A minósziak után a mükénéiek folytatták az utat. Később, a vaskorban a régió iránti érdeklődés csökkent - írta meg a Greek Reporter.

Az elmélet szerint harmincévente csak egyszer hajóztak görög hajók azokra a területekre, ahol Kronoszt imádták – állítólag a mai Kanada és az Egyesült Államok északi államai –, hogy megújítsák a papságot.